Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

2.	Hermi	2013.07.15. 20:05
- Bocsi,nem akartalak megijeszteni, de nem hallottad amikor ordibáltam utánad.Ugy néztem ki mint egy félőrűlt.Komolyan!Ne hallgasd olyan hangosan a zenét Hermi! – mondta mosolyogva - A lányok elmendtek valahová,téged is hivtak,d e te aludtál mint a bunda. Én most elmegyek egy kicsit, de jövök vissza nemsoká. Megígéred,hogy nem kóborolsz el vagy adjak esetleg egy pórázt? Tudod senki idegennel szóba nem állni stb. - nézett rám nagy szemekkel. Komolynak akart tűnni, de a szeme nevetett. - Miattam ne aggódj, elleszek, nyugi, nem vagyok cukorból – mondtam fanyalogva - Ajj vedd már Bence poénjá t:D – röhögött. Bencével visszasétáltunk a házhoz és csak most vettem észre,hogy a ház előtt egy hatalmas park állt, gyönyörű platánokkal, formára nyírt bokrokkal, gondozott virágokkal, frissen nyírt fű illata csapta meg az orrom, harapni lehetett szinte, majd beleszédültem, imádtam a frissen vágott fű illatát. - Hermi! Ha én már nem leszek itthon és valaki jön ne ijedj meg, mert velünk lakik! Peti. Hazajött. Előre szólt. Mivel elég gyakran előfordul nálad az agymenés előre szólok, hogy légy vele kedves oké? - nézett rám boci szemekkel - Bence nyugi! Relaxálj! Ez még csak az első napom itt. Nem tervezek összeveszni a lakótársaimmal, mert az neki nagyon de nagyon rossz lenne. - nyugtattam meg, majd elmosolyodott és elrohant én pedig felsiettem a lakásba. Hát igen...le sem lehetett volna tagadni, hogy épp most jött haza valaki. Ügyesen kerűlgettem az utazótáskákat és a bőröndöket de egy kis utazótáska kifogott rajtam, pontosabban a táska fogója mert megbotlottam benne és az egész folyasó-konyha távot hason csúszva tettem meg. A lakótársunk Peti épp a konyhában volt és egy pohár narancslét iszogatott nagy nyugodtan, de az én kis jelenetem kizökkentette az elmélkedésből. - Istenem,jól vagy? - pattant fel majd a kezét nyujtotta, hogy fel tudjak állni. Nah ez elég rossz öltet volt mert amint ránehézkedtem a bal bokámra  szinte csillagokat láttam. - Nem. A bokám fáj, de nagyon. -Várj egy percet oké? Ne mozdulj? - rohangált egy szoba és a folyasó között. Kb.5 perc mulva levitt a kocsijához besegitett majd a legközelebbi kórházba mentünk. Beparkoltunk a kórház parkolójába, majd besiettünk,már amennyire tudtam sietni. Bent felvették az adataim, le is ültettek minket mondván hogy várni kell. Már itt rosszul kezdődött. Beszélgettünk,meséltem neki a gyerekkoromról és Bence néhánycikis történetéről. - Elnézést, ön vár röntgenre? - szólított meg egy nővérke. - igen, Igen, Igen – válaszoltam neki gyorsan, de majdnem hozzátettem, epésen megjegyezve: Szerinted? Nem elég egyértelmű a háromszorosára dagadt bokámból? De végül csak magamban mondtam végig a monológot. - Várniuk kell kb. fél órát, mert sürgős esetet hoztak! – közölte majd eltipegett a végeláthatatlan folyosón. - Hát ez remek ! – Fakadtam ki szinte sírva már annyira fájt a lábam. – Nekem nagyon alacsony a fájdalomküszöböm – tört fel belőlem majdnem a sírás. Jól bírtam a lelki dolgokkal, elég erős voltam, sőt, mondhatni lepattant rólam minden, de ha fájdalomról, kórházról, tűről, vérről volt szó akkor elfehéredtem és a bőgéssel egybekötött hisztiroham kerülgetett. Mindenkinek van valami parája, amitől pánikba esik, na nekem ez az. Peti csak a szemeit meresztgetve bámult rám. Majd rám nézett komoly arccal. - Na nincs hiszti, mert itthagylak – fenyegetett meg szinte, majd elmosolyodott. – Majd én elszórakoztatlak addig bízd ide! – közben rám kacsinott – de előtte felhívom Bencét. El is vonult telefonálni, én meg rajta tartottam a szemem, és végigmértem: strandpapucs, ¾-es gatya és egy fehér póló volt rajta. Semmi extra, laza volt mint ahogy eddig is láttam bármelyik újságban. Aztán megrohantak a gondolatok, az ölembe is hajottam a fejem, hátha úgy nem jönnek. De jöttek. Remény és ennek teljes ellentéte. Aztán rögtön feleszméltettem a bennem álmodozó hercegkisasszonyt, hogy ez most egy Disney mesefilm, azaz Hamupipőke, hanem a Real World. Azaz nem jönnek majd énekesek felpróbálgatni a pipellőket.„Ugyan már ezt te sem gondoltad komolyan” szidtam magam. Nem egy „osztályhoz” tartoztok. Más világban élnek mint én, majd pont engem fognak befogadni… - Megadod a telefonszámod? – zökkentetett ki Peti a félresiklott gondolatmenetemből. - Hogy? Hogy mi? Hogy mit? – értetlenkedtem. - A mobilszámod. Mivan a füled is beverted? – szólt nevetve. - Hehehe – fanyalogtam. – Minek az neked egyébként is? - Lakótársak vagyunk vagy mi a fene és ezért.A kikkel együtt élek azoknak kell a telefonszáma, hogy bármikor eltudjam őket érni. Én pedig felnéztem rá a szokásos pukkancs arckifejezéssel.Nagyot nevetett, Pffffpppff -egyet egyet, vett egy nagy levegőt, bent tartotta a szájában, úgy nézett ki mint egy hörcsög. - Levegőt vehetek vagy azt is megtiltod őrmester? – röhögött .- Hihetetlen vagy de nagyon bírlak. - Ahammm. Hát igazán kedves. – vágtam rá mérgesen. - Jézusom csak barátkozni akarok te nagyon dinka te – mondta komolyabban. – Nem gondolod úgy, hogy ha nem érdekelnél ott hagytalak volna a lakásban én pedig mendtem volnaa dolgomra mert randim lenne. Gondolkozz kicsit logikusan, jah de az neked most nem megy, beütötted a bukisdat ! – mondta röhögve. - Jó, oké igazad van! – majd elvettem a kezéből a telefonját és beírtam a számom, kicsit meg is nyugodtam ettől. - Jöhet a röntgenbe kisaszzony – szólt a nővér. Megröntgeneztek, az orvos megtapogatott, könnybe is lábadt a szemem, majd közölte vidáman hogy: - Hát ez bizony bokarepedés hölgyem. Csúnya. Választhat: vagy begipszelem 3 hétre és így nem tudja mozgatni, vagy 3 hétig bokarögzítővel otthon fekszik, pihenkél, felrakott lábbal, amit jegel, és ken, hangsúlyozom pihen, felrakott lábbal! - FuckFuckFuckFuckFuck – tört ki belőlem, meglepődve magamon is. A doki csak kimeresztett szemekkel bámult. – Hupsz….bocsi – mondtam neki bociszemekkel. majd magamban folytattam: hogy fogok így bármit is csinálni? ez nem igaz!…úristen 3 hétig otthon nulla mozgással? 3 percet nem tudok egy helyben meglenni, nemhogy 3 hetet, és ha az orvos nem lett volna ott tuti felugrok és sikítva elkezdem tépni a hajamat, de ettől most megkíméltem mindenkit, majd otthon … lesz rá három hetem.. Tök depi vagyok mingyá öngyi leszek… - Őőőő szóval akkor bokarögzítő lesz a helyes megoldás – válaszoltam a dokinak. - Ne mozgassa, ne álljon rá, jegelje, és itt egy krém, bele kell masszírozni a bokájába. - Kössz doki, meglesz – mondtam - 3 hét múlva itt találkozunk kontrollon kishölgy, a száját pedig tartsa féken az ilyen helyeken ha tanácsolhatok valamit – nevetett. Kipattogtam a rendelőből, Peti rögtön odajött és kinyújtotta a kezét. Elmagyaráztam neki mit mondott a doki, majd véletlen azt is belefoglaltam hogy mi csúszott ki a számom, amin majdnem hasraesett a röhögéstől. - Na gyere, hazaviszlek! – szólt . - Ez most nem utasítom vissza, jelenleg fele királyságom ( áhh már megint Pipőke..) odaadnám egy tolószékért, de egy elektromos kissámlival is beérném – válaszoltam. Tovább…
Mit szólsz hozzá?

1.	Hermi	2013.05.28. 20:05
- Holnap reggel 10-kor indul Apa és még csak most pakolsz délután 4-kor? Te nem vagy ép Hermi, az tuti! – szólt rám az egyik legjobb barátnőm Kitti. - Jah igaza van Kittinek! Nem egy hétvégére megyünk, hanem KIKÖLTÖZÜNK!!- ugrabugrált előttem Stefi, a másik legjobb barátnőm. - Most keltem, ha nem vettétek volna észre és még szedem össze fele az agyam, és különben is a ti hibátok hogy csak most ébredtem, mert hajnali 4ig beszélgettünk Skype-on. Úgyhogy most vagy elkezdtek nekem segíteni a pakolásban vagy menjetek és boldogítsatok mást! - néztem rájuk és próbáltam durcás lenni, de nem sikerült, így néhány másodperc múlva mind a hárman röhögve dőltünk az ágyamra. Amint leérettségiztünk eldöntöttük, hogy unalmas nekünk ez a kis város, ahol élünk és mi Budapestre szeretnénk költözni, ezért csak is olyan egyetemeket néztünk, ami Budapesten van. Én óvónőképző egyetemre iratkoztam (imádom a gyerekeket),Stefi sportújság írói tanfolyamra iratkozott(mindene a foci) Kitti pedig a Magyar Táncművészeti Főiskolát választotta, mert ő már vagy 8 éves kora óta tanul táncolni. - Jaaaaaajjj Anyaaaaaaa! Én ezt nem bííírom máááár, nem fér semmi sehova, pedig nincs is sok ruhám, jah és szarok is vááá sikítooookkk!! Valaki napfelkeltét az elmémbe please!!- nyávogtam anyunak, aki már a szemeit forgatta és láttam rajta, hogy mindjárt lekever egy pofont, ha nem hagyom abba, így jobbnak láttam levágni magam az ágyra és rángatózni egyet. - Hermina most hagyd abba, mert ha tovább folytatod, nem segítek pakolni és elmegyek itthonról, mert nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a nyávogásodat. Mindjárt hozok egy pohár vizet és rádöntöm, ilyet én még nem láttam, pakolj és maradj csöndbe, mert téged ismerve mindjárt előjön a fáradt vagyok,éhes vagyok,pihenni akarok éned és szeretném, hogy amikor előjön az ideggyenge éned, akkor már mindennel kész legyél. Na nyomás! Hát igen, anya tudja, hogyan kell hantina rám. Nagy nehezen végeztem, azt én sem értem, hogy hogy, de kész lett minden, közben csörgött a telefonom. Bence hívott. Ő már Budapesten lakott, így persze szívesen segített nekem és a lányoknak is. Nála is fogunk lakni, amíg nem spórolunk össze annyit, hogy ki tudjunk bérelni egy kis lakást. Ő egyébként három sráccal él együtt, de ők azt hiszem kiruccantak. Bencét is hívták, de ő miattunk nem ment. Hát nem rendes? Dehogynem :D - Szia Bencuska! Nah készen állsz már ránk?:D - kérdeztem nevetve - Naná! pont azért hívlak, hogy akkor mikor fogtok ideérni, Jah és ne hívj Bencuskának! Hányra menjek értetek? Majd színezek egy nagy táblát, hogy: pukkancsok ide :D - Te Brasch anyád hogy van? - kérdeztem nevetve a tesómtól. Hát igen okos gyerekekhez híven szoktuk egymás anyukáját (!!!) szidni:D- Hahahaha ne kezd el nem vagyok pukkancs, na jó egy kicsit de akkor sem kell ennyire kihangsúlyozni :D Néha valóban tudtam az lenni, sőt elég idegbeteg természetem volt, tudtam a dolgokat magam körül bonyolítani, valamint mindig is tudtam, hogy rossz csillagzat alatt születtem. Oroszlán voltam, és tényleg minden egyes eleme kiütközött rajtam, talán a pénzimádat nem, mivel soha nem voltam gazdag…se pénzéhes…de ha volt szerettem költeni, néha álomvilágban is éltem, de addig álmodj, amíg megteheted, egy kis vágy és álom soha nem árt, persze csak akkor, ha közben két lábbal tudsz állni a Föld nevű bolygón. - Na, erre inkább nem reagálok, mikorra értek ide? - Nem tudom, reggel 10-kor indulunk el szóval majd hívlak. Puszii. - Szia, te Idegbeteg láány - mondta majd lerakta. Miután leraktam a telefont, megjelent az öcsém, kedves kis öcsém, nevezetesen Ádám. - Na, lenyugodott már az agyhelyed vagy pufogsz még? Mert akkor kimegyek. – kérdezte felvont szemöldökkel, de vigyorral az arcán, majd levetődött az ágyamra és az arcomba dobott egy párnát. – azért hiányozni fogsz, bár nem szívesen vallom be, nem lesz kit csesztetni :D! Na, jó nem, de most komolyan mondom, nagyon vigyázz magadra, nethez már értesz, várom, hogy írj meg beszámolj mindenről! - Alap te dinnye :D – mondtam nevetve Kicsit beszélgettünk még, aztán elment ő is készülődni. Bedőltem az ágyba, de elkezdett valami nyomni, megfordultam és kihúztam magam alól a szinte labdává összegyúrt Real-os Ramos-os mezem. Elnevettem magam: - Ramos! Ramos te csodás! Majdnem itthon hagytam a kedvenc ruhadarabom. Rajongtam Sergio Ramosért,a Real Madridért,a La Roja-ért (Spanyol Válogatott).Az Eb-ét ami most a nyáron volt, minden meccsét őrjöngve néztem végig, Kifestve ültem a többiekkel meccset nézni a városban, szóval voltak élmények. Van egy Spanyol Válogatottas mezem is, de ezt szerettem a legjobban. Na jó és titokban(csak Kitti és Stefi tud róla:Éder Krisztiánért is oda és vissza vagyok!) Miután beraktam a Ramos mezemet, megcéloztam a fürdőt és vettem egy kellemes fürdőt. Pontosan 10-kor állt meg Kitti apukájának a kocsija a házunk előtt. Miután üdvözöltem a lányokat és bepakoltam a cuccaimat a csomagtartóba anyáék elkezdték a szokásos sírást rívást már untam, ezt már eljátszották velem nemrég… kicsit ideges is lettem hogy megint ez megy. - Ajj máár, dráma dráma dráma… basszus nem temetnek, pedig úgy csináltok… - Inkább örülnél, de most is pufogsz, mint mindig, te elmebetegek gyöngye :D – mondta röhögve az öcsém. Nagy nehezen elindultunk és még nehezebben értünk oda mivel vagy kétszer kellet megállni:Stefi szomjas volt és elfogyott a víz, nyomás a közeli ABC-be, az ásványvizes ügy után kb. fél óra múlva Kitti megszólalt,hogy wc-re kell mennie, oké na akkor go a közeli benzinkúthoz. Eközben Bence már kissé idegbeteg volt, félóránként hívogatott. - Zoli mikor érünk oda? - kérdeztem meg Kitti apukáját, mert már untam IdegbetegBence szövegelését hallgatni - Üzenem Bencének, hogy kb fél óra. - mondta mosolyogva Zoli olyan hangosan,hogy Bence is meghallotta. - Oké,akkor szia.- köszönt el majd kinyomta a telefont. Tovább…
Hozzászólások (2)

Szereplők	Hermi	2013.05.28. 19:40
A főszereplő lány Brasch Bence húga a történet szerint aki titokban rajong Kriszért.A bátyjának Bencének nem meri bevallani mivel a fiú nagyon jó barátságot ápol Krisztiánnal.Hermina most készül egyetemre menni ezért Budapestre költözik a két legjobb barátnőjével:Kittivel és Stefivel.Hermit szülei a bátyjára bizzák,de Bence együtt él 3 másik sráccal...
Mit szólsz hozzá?

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk