Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
...Szeretlek!..tudod,hogy szeretlek..♥ |
Kristály |
2011.09.26. 16:59 |
Kéj palotát emelt a kán,
Egy Xanadui hegy fokán,
Hol a szent folyó a nagy Alf,
A naptalan tengerbe tart,
Vak barlangokon át!
Ez volt a ma esti versem amelyet Josh mély áhítattal olvasott fel.Mind a ketten az ágyban feküdtünk az én fejem Josh vállán pihent, kezem pedig felsőtestét cirógatta.Éjszaka volt már, a hold ezüstös fényével bevilágított a nyitott erkélyajtón, amelyen keresztül az esti szellő "beszökött" és megrezegtette vörös függönyeimet.
-Nem akarom, hogy elmenj-csukta be lassú mozdulattal a rongyos verses füzetét amelyből rengeteg papírfecni lógott ki.-ebbe a füzetbe szokta leír a kedvenc verseit, novelláit amiket aztán nekem minden este felolvasott- Josh ezeket a szavakat mély fájdalommal ejtette ki finom metszésű száján ami úgy vonzotta a tekintetem mint a mágnes.De mégis szavai mélysége még ennek ellenére is mély nyomott hagyott bennem.
-Tudod, hogy el kell mennem!-mondtam erősen megnyomva a kell szót.Szavaim teljesen őszinték voltak mégsem mertem egyenesen a szemébe nézni.Hanem inkább makacsul a pólóját piszkáló kezemet bámultam.
-Miért?-ez az egyetlen kérdés elég volt ahhoz, hogy teljes egészében összedöntse a magamban kialakított hamis képet az elmenetelem okáról.
-Mert el kell mennem.Nem maradhatok itt örökre...a szüleim nyakán épp elég nekik Merliah-t nevelni...és különben is már 22 éves vagyok épp itt az ideje, hogy elkezdjem alakítani a saját jövőm!-magyaráztam kétségbeesett idegességgel a hangomban, hogy szerelmem ne lássa kétségekről árulkodó arcomat felültem.
-Ugyan szívem emiatt igazán maradhatnál Los Angeles-ben-ült fel Josh is és ujjaival végigsimított a gerincemen olyan érzékien, hogy úgy éreztem mintha nem csak a bőrömet érintené és simogatná hanem a lelkemet is.Selymes bőrének érzékelésétől borzongató izgatottság futott át a testemen ami persze az ő figyelmét sem kerülhette el.Az izgatottságomat mégjobban fokozva Josh óvatosan közelebb hajolt és finom, mézédes csókokkal hintette be a nyakam forró bőrét.
-De..tudod mi..volt a...szüleim..feltétele...-kezdtem bele a vitatkozásba zihálva.De végem volt.Teljes elvesztem a vágy és a szerelem mámorító borában és már nem volt se kedvem se erőm vitatkozni.Már csak egy gondolat maradt a fejemben: élvezni a vágy és a szerelem borának bukéját így vadmacskaként vetettem rá magam és forró csókot kezdeményeztem a vad utolsó éjszakám csillogó koronájaként.
|
(2)...amikor csak hozzám bújsz duplán kettőt ver a szív... |
Kristály |
2011.08.22. 19:54 |
-Szép estét neked is-mondtam de a szám csak néma szavakat formált így a torkomon hang nem jött ki de ő így is megértett, majd lassan felém hajolt. Forró ajkai puhán érintették az enyémeket lágy és gyengéd csókot lehelve ezzel rájuk.Eme mézédes csókba egész testem beleremegett, így önkéntelenül átfontam a karjaimat forró nyakán majd szőkés-barna hajába túrva közelebb húztam.Számomra mindig egyfajta bensőséges rítusnak számított a csókolózás amiben néha még új dolgokat is tanulhattam.A Josh-al való csók pedig egyszerűen a mennyekbe repített minden alkalommal, pontosan úgy mint most.És ezen gyengéd pillanatokban ismét megtapasztalhattam azt, hogy Joshua kutató nyelve gyengéden végigsimít felső ajkamon amely ennek következtében engedelmesen megnyílt szabad utat adva vágyának.Éreztem forró leheletét a torkomban, majd nyelve érzéki játékot kezdett játszani az enyémmel.Míg ajkunk végleg el nem vált egymástól szívem vadul vágtatott a vérem pedig izzott akár a vulkanikus láva.De a csók után sem szakadtunk el egymástól.Josh még mindig ott ült mellettem és egyik kezével a derekam karolta a másikkal pedig az arcomon simított végig.Puha ujjai ahol érintették a bőrömet ott elektromosságot gerjesztettek.Néhol még egy apró áramütést is éreztem mintha apró szikrák pattogtak volna.Én belenéztem a szemébe amiben két dolgot láttam mérhetetlen szerelmet és a mélyen izzó vad tüzet, a kezeimmel pedig még mindig nem eresztettem el a nyakát.
-Szeretlek!-suttogta gyengéden és a hangja olyan volt akár egy csepp méz.Az ajkai mosolyogtak de a meleg karamella barna szemek teljes komolyságról árulkodtak.Tudtam, hogy neki ez a legszentebb szava amivel nem szok csak úgy dobálózni.Csakis azoknak az embereknek mondja ezt akiket valójában szeret.És tudtam, hogy engem tisztán és őszintén szeret.-És nem akarlak elveszíteni!-tette még hozzá, majd adott egy lágy csókot a számra.-Mert te vagy minden kincsem!
-Soha sem fogsz elveszíteni-suttogtam mélyen a szívemből.Az igazán bensőséges pillanatok után le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.
|
1....Holnaptól más lesz... |
Kristály |
2011.07.26. 13:07 |
Újabb csodásan derűs nap virradt Malibu homokos partjaira, ám az én örömöm nem lehetett teljesen felhőtlen valami beárnyékolta.A költözés!De ezt a lépést meg kellett tennem, de nem önszántamból megyek egy teljesen idegen országba hanem a szüleim unszolása miatt.Sokat vitatkoztunk erről én minden áron Malibu-ban akartam maradni de ők azt mondták vagy Magyarország a nagyszüleim közelsége miatt vagy semmi.Így hát duzzogva ugyan de belementem.Valójában két dolog is volt ami ebben az ügyben az én javam szolgálta az egyik a lakás amit a szüleim vettek a másik pedig-ami igazából két dolog-Nina és Taylor a két legjobb barátom akik velem fognak lakni a Pesti otthonomban.
Most keltem fel pár perce de így is mihelyt kinyitottam a szemem elég lehangoló látvány fogadott, a csupasz falak, az üres szoba.Csak a nap csempészett egy kis boldog örömöt a hatalmas szobába.Teljesen lehangolva lerúgtam a vékony takarót a napon barnára sült kaliforniai lábamról és leléptem a kellemes hangon nyikorgó tölgyfapadlóra aztán a hatalmas ablakhoz sétáltam.Megfogtam a redőny vékony szaténból készült zsinórját és felhúztam vele a "falat" ami a forró naptól és az élettel teli tengerparti kilátástól választott el.Miután ez megtörtént kitártam az ablakot és azon át kimentem az erkélyemre, majd mélyen beszippantottam a sós levegőt és megcsodáltam a szobámból nyíló gyönyörű kilátást.Rákönyököltem a korlátra és az állam a két tenyerem közé helyeztem néztem a békésen hullámzó tengert amely a felkelő nap fényében megbabonázóan csillogott.Még alig voltak a homokos parton, csak a vérbeli szörfösök keltek fel ilyen korán, hogy meglovagolják a reggeli hullámokat és esetleg megmártózzanak a hűs habokba.Arra gondoltam, hogy egy kicsit elmegyek futni így az előre összecsomagolt bőröndömhöz mentem és elővettem néhány lenge sportos ruhát, ami egy fekete short és egy lila pántos felső volt.Felhúztam még a lila színű Nike futócipőmet és lemásztam az erkélyemen át gondosan ügyelve arra, hogy senki se lásson meg.Mentségemre legyen az, hogy sohasem voltam az a jókislány Taylor nem arra tanított, ő mindig engelmetlenségre csábított.A homokos part elérése előtt levettem a cipőmet és mezitláb a lábbelimmel a kezemben élveztem a forró homokot a talpam alatt.Az apró szemcsék csiklandoztam ahogy a lábujjaim közé "férkőztek" én pedig élveztem ahogy a nap melegen sütötte a bőrömet.Egyenesen a vízhez mentem ami kellemesen meleg volt.Kocogni kezdtem hát a hűs tajtékban ezzel felkeverve a part menti vizet.Futás közben a sziklás partot néztem amelyet a víz egyre erősebben ostromolt.
Fél óra kocogást követően a szobámban összeszedtem a reggeli zuhanyhoz szükséges dolgokat ami a piperetáskámból, egy törülközőből és egy lenge váltásruhából állt.Csendesen kiosontam a szobámból aztán lábujjhegyen átmentem az emeleti fürdőszobába.Ott aztán nyugodtan mozoghattam.Először kulcsra zártam az ajtókat majd levettem az izzadt ruhákat és azokat a szennyesbe dobáltam .A langyos víz elérése után-amit a hideg és a meleg hőmérsékletű vízből nyertem-beálltam a zuhany alá felfrissülni és lemosni magamról az izzadságot.A kellemesen hűs víz megtette a jótékony hatását sőt még néhány másodpercig relaxálni is tudtam.Úgy döntöttem a hajam is megmosom így kiléptem a zuhany alól, hogy a polcról levegyem az eperillatú samponom, de ez viszont hibának bizonyult ugyanis a nedves padlón megcsúsztam de hála a jó reflexeimnek időben megkapaszkodtam a mosdó szélében így megúsztam a reggeli csókot a padló kövével.
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|