Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

34. rész	Lilla	2012.02.12. 13:17
Másnap arra keltem, hogy mindenem sajog. A szobám első látásra üresnek tűnt de aztán megpillantottam a szoba sarkában álló Ádámot. Engem figyelt. - Jól érzed magad? - kérdezte Hallottam a hangjában az aggodalmat. - Ühüm. - Hogy tehették ezt veled? - kérdezte hűvösen. - Nem akarok erről beszélni. - Megértelek. Ott van az éjjeli szekrényeden egy pohár víz és a fájdalom csillapító. Nem mondtam semmit csak óvatosan felültem. Bevettem a gyógyszert, ittam egy kortyot majd visszafeküdtem. A szobámban csend uralkodott. Nem mondott semmit csak nézett. Pár perccel később ő szakította meg a csendet. - Pihenni szeretnél? Bólintottam egyet. Szó nélkül kiment a szobámból. Lassan és óvatosan az oldalamra fordultam. Még így is nagyon fájt mindenem. Lehunytam a szemem. Pár perc múlva már aludtam. Lassan nyitottam ki a szemeimet. - Krisztián - motyogtam -, mennyit aludtam? - 1 órát. Pont akkor érkeztem meg amikor elaludtál. Készítettünk neked Ninaval reggelit. - Köszönöm. - mosolyogtam. A kezébe vette az asztalon lévő tálcát és odahozta nekem. Isteni illata volt. A tányéron rántotta volt ketchupal. Mellette pedig egy pohár narancslé valamint egy rózsa. Megszagoltam. A tálalástól, a finom reggelitől, a rózsa illatától és Krisztián mosolyától én is elmosolyodtam majd enni kezdtem a rántottát. - A többiek? - kérdeztem két falat között. - Ádám iskolában, Dzseni és Nina szintén. Tomika és Bella pedig lementek a boltba. - Bella hogy- hogy nem ment suliba? - Nem érezte jól magát. Most begyógyszereztük és jól van. Elnevettem magam de rögtön abba is hagytam mert fájt. Úgy utálom ezt. - Nagyon fáj? - kérdezte és leült mellém az ágyra. Bólintottam. Óvatosan átölelt. - Köszönöm, hogy vagy nekem. - mondtam. - Inkább én köszönöm. Ha te nem lennél akkor az életem semmit sem érne. Szorosabban ölelt de nem fájt. Amikor megettem a reggelit és megittam a narancslevet Krisz levitte. Miután kiment berontott a szobámba Tomika. - Na ki van itt? - kérdezte. - Biztos nem a Mikulás. - mondtam. - Kicsi lány. - mondta. Felnevettem. - Hogy érzed magad? - Jól. Feldobtad a hangulatot. - Hát igen. Tomika már csak ilyen. - mondta büszkén. Visszajött Krisztián. - Ne haragudj, hogy beengedtem ide ezt az őrültet. - mosolygott - Köszi. - "durcáskodott" Tomi - Mit szólnátok ha zenélnénk egy kicsit? Hogy jól érezzük magunkat. - Én benne vagyok. - vágta rá Adri - Miért ne?! - mondta Krisz és leült a szobámban lévő zongorához Pár napja hoztuk ide. Elkezdett játszani rajta és énekelt hozzá. A Szólj rám című dalát énekelte. A felénél én is elkezdtem énekelni. Tomika csak a végén szállt be. Addig hallgatott minket. A dal végén mindhárman elmosolyodtunk. - Olyan jól hangzik ha együtt énekeltek. Olyan szép. - mondta Tomika komolyan. - Kéne csinálnotok egy duettet.  - Igen? - kérdeztem meglepetten - Tényleg. Annyira jó lenne. Együtt írnánk meg a dalt. - Nem hinném, hogy nekem van hozzá tehetségem. - Dehogynem. Adri kiskorodban is sokat énekeltél. Gyönyörű hangod van. Amikor átjöttem Bellához hallottam, hogy énekelsz. Gyönyörű hangod van. Tudsz zongorán játszani és még gitáron is. - Nem is tudtam, hogy két hangszeren is tudsz játszani. Ezt félretéve nagyon jó lenne. Amikor pihentél láttam a dalszövegeket az asztalodon. Beleolvastam. Remélem nem baj. És nagyon ügyes vagy abban is. - Legyen. - egyeztem bele. - Ez az! -ugráltak örömükben. Én meg csak nevettem rajtuk. Olyan röhejesen nézett ki amit csináltak. De azt nem értettem, hogy Tomika miért örül ennyire ennek. Rá is kérdeztem. - Annak örülök, hogy az én unokahúgom ennyire tehetséges. És hogy énekes lesz. Híres lesz. - És...  - mondtam arra várva, hogy mondja a fő indokot. - És milyen jó lenne már, hogy mindenki arról beszélne Fluor Tomi unokahúga milyen tehetséges. Az arcom a kezeimbe temettem. Elnevette magát. A további napokban a dalszövegen dolgoztunk. Közben megtudtam, hogy nem fogok ott dolgozni ahol eddig akartam mivel már rég meg kellett volna kezdeni a munkát. De nem érdekel. Sőt örülök is. Olyan sok dolgom van, hogy egyszerűen a munka már nem férne bele. Most már jól vagyok úgy hogy mindent be kell pótolni. Ma szombat van szóval iskolába nem kell menni. Táncra még nem mehetek fotózásra sem mert a verés nyomai még látszódtak. Krisztiánnak sincs semmi dolga szóval úgy döntöttünk, hogy ma vesszük fel a dalt. Bementünk a stúdióba és felénekeltük. Orsinak és Pixának is nagyon tetszett. Ennek örültünk. Visszahallgattuk a dalt és csodálatos volt. Hihetetlen, hogy ezt mi ketten hoztuk össze. Kint már esett a hó. Nagyon hideg volt. Beszálltunk az autójába és hazamentünk. Most nem hozzánk hanem hozzájuk. Besiettünk a házba. Levetkőztünk és bementünk a szobájába. Leültem az ágyára. Zongorázni kezdett és énekelt hozzá én meg csak hallgattam. Elterültem az ágyán. Két dal után abbahagyta. Odajött hozzám és fölém hajolt majd megcsókolt. Gyengéd csók volt majd egyre hevesebb lett. Ajkai édesek voltak. Lassan levetkőztettük egymást. Elkezdte csókolgatni a nyakam majd egyre lejjebb haladt. A fellegekben éreztem magam. Beletúrtam a hajába és megcsókoltam. Összekulcsoltuk a kezünket. Tovább…

33. rész	Lilla	2012.01.22. 14:59
Hamar eljött az este és Dzseni még mindig itt volt. Közben már Nina is hazajött de aztán elment Bellával kajáért mert ma semmi kedvünk nem volt főzni. Inkább csak enni egy sajtburgert, sült krumplit és colat. - Na most már tényleg mennem kell. Holnap még találkozom Balázzsal. - Kivel? - Balázzsal a pasimmal. - A pasiddal? Jaj! Sok szerencsét! - mosolyogtam. - Köszi. Na de most már megyek. - Elkísérjelek? - Ha akarsz. Bólintottam és kerestem a szekrényben egy pulcsit. Felvettük a kabátunkat, a cipőnket és elindultunk. - Jó hogy sétálunk egy kicsit. Most még ez a hideg is jól esik. - Nekem is. Elértünk a házunkig. - Bejössz? - kérdezte Dzseni - Persze. Már rég nem láttam anyáékat. - Akkor gyere! - mosolygott és behúzott a házba - Dzseni te vagy az? - kérdezte anya. - Igen és hoztam magammal valakit. - De kit hoztál ilyenkor... - amikor meglátott megtorpant majd újra megindult felém és átölelt. - Annyira hiányoztál! - Te is nekem. Olyan rég nem láttalak. - Igen. A baleseted óta nem találkoztunk. Látom meggyógyultál és semmi baj sincs. Elmosolyodtam. - Mi van veled és Krisztiánnal? - kérdezte amikor elengedett. - Minden tökéletes. Persze már veszekedtünk párszor de attól függetlenül jól bírjuk. - Ennek örülök! Remélem vigyázz rád. Tudod milyenek a celebek. - Nyugi anya! És igen vigyázz rám. Sosem bántana. Meg ott van Tomika is. - Tényleg és ő hogy van? - Jól. Még mindig olyan hülye mint amilyen volt. Elnevették magukat. - Maradsz még egy kicsit? - kérdezte Dzseni. - Maradnék csak már mennem kell. - Kár. Mindegy. Akkor vigyázz magadra. - mondta anya és megölelt . Elbúcsúztam tőlük és már mentem is. Kicsit hosszú az út hazafelé és egyre hidegebb van. Ilyenkor hiányzik a legjobban a kocsim. Már fél úton jártam amikor hirtelen valaki behúzott egy sikátorba és neki szorított a falnak. Kapálóztam de nem jutottam semmire. Próbáltam kiszabadulni a szorításából de nem sikerült. Az arcát nem láttam. Sikerült ellöknöm magamtól mire megütött. Nekiestem a falnak és a földön találtam magam. Krisztián szemszöge Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Bella neve állt. - Szia. Mond! - Adri még mindig nem jött haza. Már vagy két órája hazajöttünk de még nincs itthon. Remélem nem esett semmi baja. - Ne is gondolj ilyenekre! Biztos csak elkísérte Dzsenit és ott maradt a családjával. - Biztosan. - Ha egy óra múlva nem megy haza akkor hívj fel. - Rendben. Szia. - Szia. - mondtam és letettem a telefont. Nagyon aggódtam. Féltem Adrit.   Tovább…

32. rész	Lilla	2012.01.17. 21:02
-Elmondjátok mit nevetettek annyira?-faggatózott Krisz -Nem érdekes....-nevettük el megint magunkat -Héj mi lenen ha szerveznénk a házunkban egy kis bulit? Meghívnánk az összes barátunkat. -Én benne vagyok!-mondta Nina -Én is!-egyezett bele Bella -Szerintem nekem már nem is kell mondanom semmit.-mosolygott Krisztián Szájon pusziltam mire ő elmosolyodott. Otthon a csajokkal elkezdtük a szervezkedést. Meghívtunk mindenkit akit ismertünk és Tomikáék is. Mikorra mindennel készen voltunk elmentünk vásárolni mert a kaja és a ruhánk még hiányzott. Hamar végeztünk. Gyorsan hazamentünk és elkezdtünk készülődni. Én egy fekete-fehér egybe ruhát, egy fekete tűsarkúval és egy fekete fülbevalóval vettem fel. Mivel hullámos a hajam és már biztos unalmas ezért kivasaltam. Bementem Nina-hoz. Nagyon csini volt. Mivel neki is mindig hullámos ezért kivasalta ahogy Nina is. Jól állt neki. Ekkor csengettek. Leszaladtunk és kinyitottuk az ajtót. Betoppant Krisztián és Tomika. Nagyon kicsípték magukat. Annyira jól néztek ki. Megöleltük őket. Pillanatok alatt  megérkezett mindenki. Elkezdődött a buli. Annyira jól éreztem magam de igyekeztem nem részegre inni magam. Aztán megint csengettek. Kinyitottam az ajtót és ott állt Dzseni. Megöleltem. -De hiányoztál pedig csak pár napig nem láttalak!-mondtam neki  -Te is nekem!-mosolygott Kibuliztuk magunkat. olyan jó volt. Másnap végre nem volt fejfájásom pedig mostanában a bulik után mindig van. Gondoltam bemegyek Bellához. Már ő is fent volt. Aztán átmentünk Nina-hoz. De meg is bántuk. Amikor benyitottunk nem volt egyedül a szobájában hanem Bence is vele volt. Nem tudtam, hogy reagáljak erre. Nagyon meglepődtem. Bezártuk az ajtót ami elég hangosra sikeredett. Gyorsan bementünk a szomszéd szobába ami az enyém volt. Pár perc múlva Nina és Bence bejöttek s szobámba. Lesütötték a szemüket. -Ezt ne!-mondtam -Mit?-kérdezte Nina -Ne vágjatok ilyen képet! Ha csak nem bántátok meg ami..... -Nem.-szakítottak félbe -Ami nem ránk tartozik-fejeztem be az előző mondatom-De ha nem bánjátok akkor ne csináljátok ezt! -Egyetértek!-mondta Bella Erre felnevettünk. Ekkor csengetett valaki. -Majd én nyitom!-mondta Bella -Én is megyek!-mondtam és leszaladtunk a lépcsőn Az ajtóban Tomika és Dzseni állt. -Szia!-öleltük meg Dzsenit és Tomikát -Na jó mondanunk kell valamit. Valamivel nagyon átvertünk titeket.-mondták szinte egyszerre Meglepődtem ezen a mondaton. Mivel vertek át? -Szóval mi nem járunk együtt. A csók sem volt igazi. Csak megakartunk viccelni titeket. -Tessék? Basszus tudjátok ti, hogy ez a vicc mennyire kiborított? Jézusom. Na jó elég a mai napra ennyi meglepetés.-mondtam -Na jó mi megyünk.-mondta Tomika és kiment Utána ment Nina és Bence is. Szóval én, Bella és Dzseni egyedül maradtunk a házban. Gondoltam csináljunk egy kis zárt körű bulit. Kapcsoltam zenét és vettünk elő piát. Annyit táncoltunk már fájt a lábam de nem érdekelt majd később már tiszta részegen pihenés közben beszélgettünk egy kicsit. -Jól átvertetek.-mondtam Dzseninek -Bocsi.-mondta-És Bella neked is bocsi. Egy vicc miatt biztos sok fájdalmat okoztunk neked. -Jól mondod. De hagyjuk ezt a témát.-mondta és felállt majd minket is felhúzott és újra táncoltunk

31.rész	Lilla	2012.01.15. 15:52
Ádám maradt aminek nem örültem de ha féltékennyé akarom tenni..... -Hozzak valami innivalót?-néztem Adrira -Köszi. Én kérek de lemegyek veled.-mosolygott Adri -Jól van. -Én nem kérek.-mondta Ádám Kikérdezte? Mindegy. Megcsókoltam Adrit. Teljesen elfelejtettük, hogy ott van Ádám. Így már nem a féltékennyé tevés volt a legfőbb célom hanem az, hogy együtt legyek Adrival. Lementünk a konyhába. Elővettem a hűtőből a kólát. Adri elő vette a poharakat én meg öntöttem bele kólát. Ittunk és visszamentünk az emeletre. -Mennem kell. De majd még később beugrok hozzád Adri.-mondta Ádám Olyan ideges lettem, hogy elmondani nem lehet. Mégis mit gondol ez magáról? -Jól van. Szia!-köszönt el tőle Adri -Heló!-mondtam gúnyosan -Heló!-mondta és elment -Mindjárt kezdődik a kedvenc sorozatom. Nem nézzük meg?-kérdezte -De nézzük!-mosolyogtam-Úgyis kíváncsi vagyok milyen sorozatot nézel nap mint nap. Ő is elmosolyodott. Bekapcsolta a tévét. Én addig leültem az ágyára majd ő is odaült mellém. Megkezdődött. Valami második esélyt nézet. A főcímdala egész fülbemászó. -Ezt ki énekli?-kérdeztem csak úgy kíváncsiságból -Az a lány ott.-mutatott a főszereplőre -Az a lány?-kérdeztem vissza -Igen.-mondta mosolyogva Kicsit furcsálltam de nem törődtem vele. Hozzám bújt. Mire vége lett a sorozatnak már mennem kellett koncertezni. -Akkor megyünk?-kérdeztem -Hova?-lepődött meg -Hát a koncertre. -Komolyan? Már régóta nem voltam koncerteden és már meg is akartam kérdezni, hogy nem mehetek e el veled. -Ne butáskodj már! Persze, hogy eljöhetsz!-öleltem meg -Na megyek összekapom magam.-mondta és felállt az ágyról majd bement a fürdőszobába 5 perc múlva visszajött és már teljesen fel volt öltözve, kisminkelte magát és már a cipő is rajta volt. Meseszép volt mint mindig. Egy lila, zebracsíkos felső, egy csőszárú farmer egy lila magassarkú és egy fekete táska volt rajta. Adri szemszöge Elmentünk a koncertre. Nina és Bella is jöttek velünk. Annyira élveztük. Tisztára hülyék voltunk. Rég nevettem velük ennyit. Krisztián sokszor nézett ránk és ilyenkor mindig elmosolyodott. A koncert után többször is rá kérdezett és ilyenkor mindig elnevettük magunkat.

30. rész	Lilla	2012.01.10. 17:31
Elbúcsúztam Adritól és hazamentem. Marasztalni akart és maradtam is volna de most nem tehettem. Órákon át gondolkodtam mit tegyek. A nagy gondolkodásban félig el is aludtam de ekkor bekopogott Tomi. Erre egyből felébredtem. -Gyere be!-kiabáltam -Mi az? Már órák óta nem jöttél ki! Látszik, hogy szerelmes vagy a szerelmed miatt koplalsz. -Mi van? Dehogyis. Nem azért van csak elmerültem a gondolkozásban. -Miért min gondolkozol? -Semmin nem érdekes. -Dehogy nem. Na mondjad! -Szóval az van, hogy Ádám el akarja venni tőlem Adrit. Tomika felnevetett. -Ugyan már! Biztos csak képzelődsz! -Nem igaz, hogy nem hiszel nekem! -Nyugi! Oké! Hiszek neked. De először is Adri nem egy tárgy, hogy elvegyék tőled. Ő egy érző lény és szeret téged. Nem lehet könnyű elválasztani titeket. Most meg én nevettem fel. -Mi van?-kérdezte -Csak az, hogy így beszélsz "érző lény"!-idéztem a szavait de nevetni már nem tudtam -Hát na! Amúgy az asztalodon levő könyvből olvastam ki. -Á! Amúgy az Adri könyve. Az a kedvence. De ezek szerint neked még.....-folytatni akartam de félbeszakított -Nehogy el kezd sértegetni!-ütött vállba -Héj!-ütöttem én is vállba mire visszaütött én meg lelöktem az ágyról -Szóval...-mondta miközben felállt-Ezt még megfizeted! -Jól van csak mondj valami tanácsot! -Egyszerű. Világosítsd fel azzal, hogy féltékennyé teszed. -Mi van?-kérdeztem vissza -Tedd féltékennyé és így hátha felfogja...... -Oké! Köszi!-szakítottam félbe Felpattantam az ágyról és átmentem Adrihoz. -Csak pár órája váltunk el de te mégis úgy hiányoztál.-csókolt meg Annyira jól esett. -Te is nekem! Azért jöttem, hogy hadd beszéljem meg a dolgot Ádámmal. Hívjuk át!-javasoltam -Oké! Felhívom.-kapta elő a telefonját és tárcsázta a számot de még mielőtt Ádám felvette volna megállítottam -Először is...-mondtam és gyengéden megcsókoltam A pillanat hevében megfeledkeztünk a telefonról. Aztán hirtelen beugrott és Adri beleszólt. -Szia! -Szia! Miért hívsz? -Csak azét, hogy nem jössz át? -De persze. -Oké! Akkor gyere minél hamarabb. Várlak! Szia! -Jó! Szia! Letette a telefont. -Miért nem mondtad, hogy én is itt vagyok? -Mert akkor nem jön el. Gondolkozz!-viccelődött -Jól van. Viccelődj csak!-mondtam és csikizni kezdtem -Jaj ne már! Ezt útálom!-mondta nevetés közben -Igen?-mondtam és még jobban csikizni kezdtem Kiszabadította magát a karjaimból és szaladni kezdett. Követtem. Már épp az ajtónál voltunk amikor csengettek de nem engedtem el. Nagy nehezen kinyitotta az ajtót és Ádám állt ott. Elég furán nézett és megfordult, hogy elmenjen de megállítottuk. -Ne!-kiáltottuk -Figyelj Kriszitán azért van itt, hogy bocsánatot kérjen és mielőtt megkérdezed azért nem mondtam a telefonban, hogy ide gyere. Mert ha mondom el sem jössz.-magyarázta Adri -Megértem.-mondta Ha szemmel ölni lehetne akkor ő már rég halott lenne. Szerencsére nem vette észre egyikőjük se. Legalábbis remélem. -Na szóval sajnálom amit mondtam nem akartam csak nem volt jó napom.-hazudtam -Jól van. Megbocsájtok. -Kösz!-mondtam -Na legalább fogjatok kezet. Léci!-könyörgött Nem tudtam neki ellenállni és ahogy láttam Ádám se. Kezet fogtunk de ez a kézfogás nem jelentett semmit.

29. rész	Lilla	2012.01.10. 17:29
-Kételkedtél?-kérdeztem "sértődötten" mire ő megcsókolt Erről a csókról két szó jut eszembe gyengéd és szenvedélyes. A csók végén elmosolyodtam. Annyira szerettem vele csókolózni. Olyan gyengéd ami a legtöbb pasiról nem mondhatón el. Átöleltem. Krisztián felkapott és felvitt a szobámba. Letett az ágyamra és megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk. Már épp a pólómat akarta levenni amikor csöngettek. -A francba!-mondtam és elindultam az ajtóm felé-Most már mindig ez lesz? Krisz felnevetett. Lementem és kinyitottam az ajtót. Belépett rajta Tomika. -Ustream!-üvöltözte -Ustream?-kérdeztem -Ustream!-mondta Felmentünk az emeletre. -Nézz csak kit hoztam?-mondtam mosolyogva -Ustream!-üvöltözte Tomika -Ustream?-kérdezte Krisz -Ustream!-üvöltöttem Tomikával Ő tele volt lelkesedéssel de én és Krisztián egyáltalán nem. Aztán valahogy mégis élveztük. Ott hülyéskedtünk a kamerába. Így hárman duetteztünk. Sok véleményt kaptunk. A rajongóknak tetszett. Amikor befejeztünk csak nevettünk megállás nélkül. Ekkor valaki bekopogott az ajtón. Semmit nem tudtam mondani. Belépett Nina és Bella. -Láttuk a videót. Vicces volt és egyben király!-mondta Nina -Egyetértek.-mondta Bella -Hát na! Elvagyunk.-mondta Tomika -Mi is elakarunk lenni mert megesz az unalom.-mosolygott Bella -Felőlem.-mondtuk egyszerre Krisztiánnal és Tomival Sokáig hülyéskedtünk. Mintha részegek lettünk volna. Pár órával később megint csengetett valaki. Kinyitottam az ajtót és Ádám állt ott. Elmosolyodtam majd behívtam a házba. Felmentünk a szobába. Amikor Krisztián meglátta ökölbe szorult a keze és valósággal elvörösödött a feje. Odamentem hozzá és oldalba böktem. Ádám elég furán nézett. -Ülj csak le!-mondtam mosolyogva -Köszi!-mondta és leült Beszélgettünk. Krisztián egész végig csendben volt majd pár perc múlva dühösen felállt kiment és hangosan becsapta maga után az ajtót. Utána mentem. -Figyelj nem tudom mi baj van de akkor sem kell szét  verni a házat. Dühösen nézett rám. Próbáltam odabújni hozzá de ő eltolt magától. -Most mi van?-kérdeztem most ár idegesen -Az van, hogy Ádám mindig ott van ahol nem kéne. Az agyamra megy.Te meg mindig csak mosolyogsz rá és... rajta meg látszik, hogy ki akar veled kezdeni. Szét akar választani minket!-folytatta volna de ekkor Ádám ment el szomorúan mellettünk Iszonyú idegesen ránéztem Krisztiánra majd Ádám után mentem. -Figyelj! Én sajnálom amit Krisz mondott de én nekem semmi bajom sincs veled. -Nem az bánt, hogy azt mondta az agyára megyek. Nekem mindegy miatta nem veszítek el egy barátot vagyis inkább a legjobb barátot. Az bánt, hogy azt hiszi el akarlak választani titeket. Pedig ez nem igaz! Megöleltem. Ádám szemszöge Bánatos arcot vágtam és elmentem mellettük. Adri utánam jött. -Figyelj! Én sajnálom amit Krisz mondott de nekem semmi bajom sincs veled. -Nem az bánt, hogy azt mondta az agyára megyek. Nekem mindegy miatta nem veszítek el egy barátot vagyis inkább a legjobb barátot. Az bánt, hogy azt hiszi el akarlak választani titeket. Pedig ez nem igaz!-mondtam mire Adri megölelt Amikor elengedett még mondott valamit de nem tudtam odafigyelni rá. Adri szemszöge Még vissza akartam hívni Ádámot a házba de ő nem akart jönni. Visszamentem Krisztiánhoz és szerencsére sikerült megbeszélnünk a dolgot. Visszamentünk a többiekhez és folytattuk tovább a beszélgetést mintha mi sem történt volna. Hamar eljött a péntek. Ádámmal egész nap nem találkoztam. Gondolom kerül és meg is értem. A nap gyorsan eltelt. Ma volt tánc és fotózás is. Ma hamarabb végeztem úgy hogy elbúcsúztam Krisztiántól és hazamentem. Összetalálkoztam Ádámmal. Nem tudtam, hogy akar e velem beszélni ezért nem mondtam neki semmit. Percekig csak egymás előtt álltunk és egy szót sem szóltunk. -Most már túl vagyok az egészen. -Akkor jó!-mosolyodtam el Leültünk az egyik padra és beszélgettünk. -Na most már mennem kell. Találkozom az egyik haverommal. -Jól van. Menj csak!-mondtam és megöleltem Ez már megszokott. Amikor találkozunk ölelés amikor búcsúzunk ölelés. Krisztián szemszöge Gondoltam sétálgatok egy kicsit ezért a fotózásról gyalog mentem haza. Út közben megláttam Ádámot. Egy haverjával beszélgetett. Ismét ökölbe szorult a kezem de ekkor eszembe jutott Adri amikor azt mondta nyugi és ettől le is nyugodtam. Nem figyeltem rájuk inkább mentem tovább de akaratlanul is valami odavonzott. Hallani akartam mit beszélnek. -Emlékszel Adrira?-kérdezte Ádám -Hát persze, hogy emlékszem egy olyan szép lányt nem lehet elfelejteni. Nagyon ideges lettem. -Na ő most a "nagy" Éder Krisztiánnal vagyis ahogy én hívom a buzival jár. -Komolyan? Képes egy olyan seggfejjel járni? Ennél már azt hittem odamegyek és jól megverem őket. -Igen de én nem fogom ennyiben hagyni. Adri az enyém lesz. Tudod mennyire szeretem és nem hagyom, hogy akárki is elvegye tőlem főleg nem ő. Most már tényleg iszonyú ideges voltam. De legalább így kiderült ki is ő valójában.-Azonnal el is mondom neki.-gondoltam. Nagyon igyekeztem. Kb. 10 perc múlva odaértem. Becsengettem. Nina nyitott ajtót. -Adrit keresem!-mondtam -Fent van a szobájában.-mondta és bezárta utánam az ajtót Felszaladtam hozzá. Ő épp a gép előtt ült. Odamentem hozzá megcsókoltam és leültem az ágyára. Kikapcsolta a gépét és az ölembe ült. -Mondanom kell valamit! Hallottam ahogy Ádám.....-folytatni akartam de Adri félbeszakított -Jaj Krisztián! Kérlek ne kezdjük ezt újra! Jó? Akkor egyedül kell megoldanom a helyzetet. Adri nem hisz őt védi de nem érdekel mert amikor le fog bukni akkor én sokkal jobban járok. Adri marad az enyém és remélem örökre.

28.rész ;Költözés :D	Lilla	2011.12.30. 08:31
Bementem a házba. Két bőrönd hevert az ajtóban. Odajött hozzám Nina és Bella. Ránéztem a bőröndökre. -Ezt megmagyaráznátok?!-mondtam dühösen és kíváncsian egyszerre -Költözünk!-mondták egyszerre Olyan fejet vágtam, hogy elmondhatatlan. Nagyon meglepődtem ezen. -Elköltöztök innen?-kérdeztem aggódva -Igen és ha van kedved te is jöhetsz.  A szomszéd utcában, egy kétemeletes, kertes házban fogunk lakni. -Komolyan? Hát persze, hogy akarok menni.-csomagolok is -Jól van de siess. -Oké!-mondtam és berohantam a szobámba Előkaptam a bőröndöm, kinyitottam a szekrényem és elkezdtem bepakolni a ruháimat. Gyorsan végeztem és kimentem a csajokhoz. -Ez gyors volt!-mondták -Igyekeztem!-mosolyogtam Kimentünk beszálltunk az autóba és elmentünk. Út közben beszélgettünk. -Amúgy miért csak most szóltatok erről?-kérdeztem -Hát meg akartunk lepni. Erre nem szóltam semmit. Ekkorra odaértünk. A ház láttán elámultam. Kívülről csodaszép volt és még belülről is. -Oké itt lent van a nappalin kívül a konyha, az étkező és még az egyik szoba. Fent pedig van a két másik szoba +1 vendégszoba, a fürdőszoba és a WC.-magyarázta Nina -Stipi stopp az alsó!-mondta Bella Nina-val egymásra néztünk majd felszaladtunk. Amikor felértünk elindultam jobbra egészen a folyosó végéig és be az ajtón. Elámultam. Hát ez hihetetlen. Egy tökéletes ház egy tökéletes szobával. Minden tökéletes volt benne. Odamentem az ablakhoz felhúztam a redőnyt és kinéztem. Egy csodálatos kert és egy hatalmas medence látványa tárult elém. Leszaladtam egyenesen ki a kertbe vezető ajtón. Nina és Bella is utánam jött. Valószínű ők is meglátták a medencét. Legszívesebben azonnal beleugrottam volna.  -Hát ez király!-örvendezett Bella a hatalmas medencét látván -Ja!-mondtam tátott szájjal -Ez a ház isteni. Minden tökéletes benne. -Ja!-mondta Nina még mindig meglepetten  Amikor végre felfogtuk visszamentünk az autóhoz, kivettük a bőröndjeinket, visszamentünk a szobánkba és kicsomagoltunk. Este lementünk kajálni. -Adri bekapcsolnád a rádiót?-kérdezte Bella -Miért mi vagyok én?-kérdeztem -Na léci!-mondta Nina -Jól van!-bekapcsoltam és visszaültem-Nem hiszem el, hogy ennyire lusták vagytok. -Hát na.-vont vállat Nina-Tényleg ha megetted szólj azoknak akik tudják hol laksz, hogy elköltöztél. Mi már szóltunk. -Oké! Gyorsan megettem, előkaptam a zsebemből a telefont és tárcsáztam Krisztián számát. -Szia!-mondta Úgy éreztem mintha mosolyogna. -Szia! Tudod, hogy Bella és Nina elköltöztek? -Igen. Miért? -Mert én is elköltöztem velük. -Komolyan? Már meséltek a házról azt mondták tök jó és a medencéről is beszéltek. Azt mondták nagy. -Még hogy nagy! Nagyon nagy! -Akkor holnap megyünk csobbani! -Rendben. Jó éjt!-mondtam és küldtem neki "lég puszit" -Köszi! Neked is jó éjt!-viszonozta a puszit Letettem a telefont. Még felhívtam a többieket majd legutoljára Ádám maradt. Kikerestem a számát a címjegyzékemből és felhívtam. Nem voltam biztos abban, hogy az még az ő száma de egy próbát megért. -Igen?-szólt bele -Szia! Adri vagyok! -Szia! Miért hívsz? -Csak azért, hogy tudd elköltöztünk. Egy utcával arrébb lakunk.-lediktáltam neki a címet jó éjt kívántam és letettem majd lefeküdtem aludni Reggel 7 órakor keltem. Kimentem az erkélyre.-mert a szobámban az is volt :D-Kis idő múlva lementem a földszintre csináltam kávét és elfoglaltam magam addig amíg meg nem lesz annyi idő, hogy elkezdjek készülődni a suliba. Nos így hamar eljött. Elkészültem, megvártam a csajokat és elmentünk. A suliban összetalálkoztam Ádámmal. Beszélgettünk és közben bementünk a terembe. Leültem a helyemre ő pedig ott maradt velünk. Beszélgettünk és így Nina, Bella, Laura, Dávid és Roland megismerte Ádámot. Annyira elvoltunk, hogy ránk is csengettek. Bejött a tanár. Nehéz volt kibírni az órát matekkal de szerencsére sikerült. A szünetben kajáltunk és beszélgettünk. Olyan hangosan nevettünk, hogy néhány tanár ránk is szólt. A nap gyorsan eltelt. Ma autóval mentem haza és a csajok is jöttek velem. Körülbelül 5 perc alatt odaértünk. Kiszálltam az autóból és ekkor szembe találtam magam Viky-vel és Zsombival. -Adri!-ugrott a nyakamba Viky -Viky!-viszonoztam az ölelését -Úgy hiányoztál! Már hónapok óta nem láttalak csak egyszer beszéltünk azóta! -Köszi te is.... Tis is nekem! Zsombi elmosolyodott és ő is megölelt. Olyan jól esett. -Szóval itt laksz újabban?-kérdezte Zsombi -Hát igen. Szupi ház nem? -Ja! Nagyon is!-mosolyogtak Elbúcsúztam tőlük. Nina és Bella kiszállt az autóból és bementünk a házba. Levettem a cipőm és a dzsekim majd felmentem. Letettem az ágyamra a táskám, elővettem a telefonom és felhívtam Krisztiánt. Krisztián szemszöge Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Adri neve állt. Elmosolyodtam és felvettem. -Szia királylány! -Szia! Nekem naponta új becenevet adsz? -Igen. -Oké! Nem jössz át hozzám? -De szívesen! Már is indulok! -Jó szia! -Szia! Letettem a telefont és elkezdtem készülődni. Adri szemszöge Kicsit rendbe tettem magam. Ekkor csengetett valaki. Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre Ádám állt az ajtóban. -Szia!-mondtam és átöleltem -Szia! Meglepődtél?-kérdezte -Még jó hogy! Ekkor megláttam Krisztiánt. Kibontakoztam Ádám öleléséből nehogy Krisz félreértse. -Sziasztok!-mondta egy kissé idegesen -Szia!-köszöntünk -Az én nevem Ádám.-mutatkozott be -Szia! Az enyém pedig..... -Nyugi ismerlek!-mondta mosolyogva Krisznek ökölbe szorult a keze. Odamentem mellé megcsókoltam és valamit a fülébe súgtam. -Nyugi! Krisztián erre fellazult. -Ö látom zavarok! Inkább megyek! -Nem zavarsz.-mondtam mosolyogva -Köszi de tényleg megyek. -Jól van szia! -Szia!-mondta Krisz -Sziasztok!-köszönt el Bezártam utána az ajtót. Láttam Krisztiánon, hogy mondani akart valamit. -Csak barátok!-védekeztem előre -Akkor jó!-mondta határozottan -Kételkedtél?-mondtam "sértődötten"

27.rész ;Újra a régi barátokkal	Lilla	2011.12.30. 08:29
Miért mit vártál?-kérdezte aranyosan Elmosolyodtam. -Ó most jut eszembe. Még nem is meséltem. Képzeld megkaptam a munkát! -Komolyan?-ölelt meg-Gratulálok! -Köszi! Megettük a kajánkat és elindultunk hazafelé. -Te tényleg nem fázol? Én még így is majd megfagyok.  -Nem. -Ja persze! -Tényleg nem!-tagadta le -Ha te mondod!-adtam meg magam mosolyogva Amikor visszaértünk gyorsan levettem a cipőm és a dzsekim meg sem várva Krisztiánt bementem a szobámba elővettem a takaróm és jól bebugyoláltam magam. Pár perc múlva a Kölyök is bejött. Befeküdt mellém az ágyba. -Ennyire fáztál? Szólhattál volna odaadtam volna a dzsekim. -Ugyan már! Amúgy szóltam de ha odaadtam volna akkor meg te fagytál volna szét ami az én lelkemen száradna. -Nem mondod?!-mondta és csikizni kezdett -Ja ne ne ne! Csak ezt ne! Léci hagyd abba! Ne már! Na!-nyavalyogtam -Nem hallom!-hülyéskedett Nagyon csikis vagyok és ezt nagyon nem bírtam. Aztán pár perc múlva végre abbahagyta. Amikor felmelegedtem Krisz kiszállt az ágyból és adott egy puszit a homlokomra. -Bocsi de mennem kell. Nem soká interjúm lesz. -Jól van menj csak! És szia!-kiabáltam utána -Szia!-kiabált vissza Bekapcsoltam a tévét. Épp az egyik kedvenc sorozatom ment. Én ilyen sorozat-mániás vagyok. :D Épp a Császárnő ment. Imádom. Csak pár napja kezdték el adni a tévében. Eddig Magyarországon nem adták. Olyan hamar vége lett de nagyon valószínű, hogy csak nekem tűnt úgy. Átkapcsoltam a Viva-ra. Épp a Megálló ment. Ekkor bejött Nina és Bella. -Szia! Hogy vagy? Történt ma valami érdekes suli után?-kérdezték -Igen. Megkaptam az állást.-mondtam miközben kitakaróztam -Gratulálunk!-mondták Elmosolyodtam. -Köszi! Még beszélgettünk egy kicsit. Tanácsot adtunk Bellának Tomival kapcsolatban. Nina és én is azt tanácsoltuk, higy felejtse el és keressen egy másik pasit mert ez így nem fog menni. Nagy nehezen belegyezett. A nap gyorsan eltelt. Még este megnéztem a  Barátok közt-öt aztán elaludtam. Reggel 6 órakor keltem az ébresztőre. Kinyomtam aztán elkezdtem készülődni. Gyorsan kész voltam felkaptam a táskámat és megálltam az ajtóban, hogy megvárjam a csajokat. Azonnal jöttek is. Beszálltunk Nina autójába elmentünk a suliba. Bent sokan gratuláltak nekem a munka miatt. Akikkel beszélgetni szoktam azokkal jóban vagyok úgy hogy... Még azok a barátaim is odajöttek hozzám akiket egy kicsit elhanyagoltam mármint beszélgettünk de nem sokat. -Annyira gratulálok!-mondta nagy örömmel Laura -Köszi! Ma már annyian gratuláltak. Ez jól esik!-mosolyogtam és megöleltem majd Dávidot és Rolandot is Bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Ekkor eszembe jutott, hogy a kocsiban hagytam a telefonom. -Mindjárt jövök!-mondtam Gyakorlatilag rohantam. Ekkor beleütköztem valaki vagyis inkább lefejeltem valakit. Nagyon fájt. Felnéztem és megláttam Ádámot. Nem tudom pontosan mit is éreztem akkor de fura volt.  Azt tudom, hogy nem szerelem és semmi ahhoz hasonló. Vagyis szeretetet de barátit. Gyorsan felpattantam és lassan odamentem hozzá majd megöleltem. Amikor elengedtem elmosolyodott. -Ez jól esett!-mondta megkönnyebülve-Nem tudtam mire számítsak amikor újra találkozunk. -Akkor minden rendben van köztünk? Barátok? -Persze.-mosolygott-Amúgy nem is tudtam, hogy te ebbe a suliba jársz! -Én meg azt nem, hogy te ide fogsz járni. Elmosolyodott. Ránéztem a kezemen lévő órára. Mindjárt csengetnek. -Jaj bocsi de nekem mennem kell!-mondtam -Jól van menj csak!-mondta Gyorsan elmentem. Kiszedtem a kocsiból a telóm és visszamentem a terembe. Leültem a helyemre. Megjött a tanárnő. Ekkor bejött a terembe Ádám. Hűha! Nem igaz még egy osztályba is járunk? Azta! Ez aztán jó nagy meglepetés! Hű. A nap gyorsan eltelt és kiderült Ádám a mellettünk levő utcában lakik. Nina és Bella autóval elmentek én pedig hazasétáltam Ádámmal. Annyira elvoltunk. Annyit nevettünk. -Szóval azóta együtt jártok Krisztiánnal?-kérdezte -Nem hiszem, hogy te erről akarsz beszélni. -Nyugodtan. Régen még fájt volna de most nem. -Oké! Igen együtt vagyunk és nagyon jól kijövünk. -Örülök neki!-mosolygott őszintén Legalábbis nekem őszintének tűnt. -Megérkeztünk.-mondtam -Itt laksz? Szép ház. Na megyek szia! -Aha! És köszi! Szia!

26.rész ;Adri dolgozik	Lilla	2011.12.22. 15:08
Amikor kinyitottam a szemeimet ugyanúgy voltunk. A fejem Krisztián vállán volt ő pedig átkarolt. Rám mosolygott. -Jó reggelt!-nevetett -Jó reggelt!-nevettem én is -Mikor keltél fel? -Most az előbb. -Mennyi az idő? Azt tudom, hogy délután van csak a pontos időt nem. -2 óra elmúlt. -Komolyan? Akkor alig aludtunk valamit. -Hát ja! -Azon gondolkoztam, hogy nem megyünk el valahova enni? -De mehetünk. Végül is már nemsoká tél és akkor már nem igazán akarunk kimozdulni a házból..... -Pontosan. Rendbe szedem magam és már indulhatunk is!-mosolygott -Jól van. Addig én is elkészülök. Megfésültem a hajam és felkötöttem. Bejött Krisztián. Felnevettem. -Mi az? Ennyire rosszul nézek ki?-kérdezte aggódva -Nyugi nem. De nem érdekes....-mondtam miközben felvettem a dzsekim -Pedig elmondhatnád! -De nem fogom! -Jól van majd ha visszaértünk nyaggatlak. Na megyünk?-nyújtotta ki a kezét -Aha!-mondtam és megfogtam a kezét  Kinyitotta az ajtót de abban a pillanatban be is csukta mert nagyon hideg volt. Nem tartott sokáig de mégis kirázott a hideg. -Szerintem egy kicsit jobban be kéne öltözni.-tanácsoltam -Gondolod?-viccelődött Nem törődtem vele hanem inkább bementem a szobámba, kinyitottam a szekrényemet és kivettem a sálam. Feltettem majd visszamentem. Krisztián ott állt és várt. -Te nem veszel fel semmi mást?-kérdeztem -Nem. Én nem is fáztam úgy hogy... -Ja-ja! Mindegy. Akkor most már tényleg menjünk.-mondtam és átkaroltam -Rendben. Elmentünk a Westendbe és beültünk valahova. Ekkor megrohamoztak minket a rajongók. Kiosztotta az aláírásokat. Az egyikük átadta nekem a fényképezőgépet, hogy csináljak pár fotót. Aztán még a többiek is megkérdezték de persze én szívesen megcsináltam. -Ő a barátnőd?-kérdezte az egyik -Igen. A barátnőm.-mondta büszkén Krisztián Meglepődtem. Amikor elmentek beszéltem is erről vele. -Megpetél! Mármint nem gondoltam volna, hogy ezt így ilyen nyíltan felvállalod. Ez tetszik!-mosolyogtam erre ő megcsókolt

25.rész ;Egyszerű nap	Lilla	2011.12.22. 15:06
-Szóval hallottad?-kérdezte aggódva -Igen. -Most gondolom nagyon haragudsz de..... mondjuk így legalább könnyebb. -Hogy mi? Haragszok? Nem. Nem haragszok. Nem baj, hogy nem szóltál csak fogalmam sincs arról, hogy most mi lesz. Bella épp válaszolni akart amikor becsengettek. Bejött a tanár. Gyorsan elteltek az órák és már azon kaptam magam, hogy a fotózásnak is vége. Elmentem az állás interjúra és sikeresen megkaptam a munkát. Hivatalosan is egy divattervező cégnél dolgozok de csak két hét múlva kell bejárnom. Annyira örültem. Ha itt lenne Krisztián biztos, hogy a nyakába ugranék. -Viszlát!-köszöntem el -Viszlát!-mondta a cég igazgatója Beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Nagyon gyors volt a lift 5 másodperc alatt leértem. Előkaptam a telefonom és beszálltam az autómba. Észrevettem, hogy le van némítva a telefonom. Beállítottam. Megláttam, hogy valaki sokszor keresett de vezetnem kellett úgy hogy gondoltam majd otthon megnézem. 10 perc alatt odaértem. Amikor beléptem az ajtón valaki felkapott. Tomika volt az. A szívbajt hozta rám. -Héj! Te meg mit keresel itt?-kérdeztem nevetve -Gondoltam meglepem az én kis hugicámat!-nevetett ő is -Na jó most már tegyél le! -Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen feladom! -Óóóóó! Ha leteszel mondok neked egy jó hírt! -Igen? Na jó akkor leteszlek!-mondta és letett -Köszönöm! -Szóval képzeld! Megkaptam a munkát amit akartam! -Komolyan! Jaj de ügyi vagy!Az én hugicám!-mondta büszkén Felnevettem. -Mi az?-kérdezte aggódva -Semmi különös!-hazudtam -Akkor jó! -Csak..... te nem vagy normális!-vágtam rá Erre elkezdett csikizni. -Jó jó jó! Visszavonom! Na engedj hagyj békén mert meg kell néznem, hogy ki keresett annyiszor! -Jól van menj csak! Én szólok a Kölyöknek, hogy hazaértél! -Okés!-kiabáltam utána majd bementem a szobámba Előkaptam a telefonom és pont akkor újra megszólalt. A kijelzőn "Anya" állt. Felvettem. -Igen? -szóltam bele -Szia csak azért hívlak, hogy elmondjam Dzseni lázas lett és ezen a héten nem tud veletek menni sehova. -Jaj szegénykém! rendben és sajnálom. Üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg! -Rendben kicsim. És hogy vagy? Együtt vagytok még Krisztiánnal? -Igen és nagyon boldogok vagyunk! Ha jól emlékszem 2 hónapja és 6 napja járunk.-mosolyogtam -Örülök, hogy boldog vagy na de most le kell tennem mert sietek. -Rendben. Szia! -Szia! Letettem a telefonom. Kár, hogy most Dzseni nem jön velünk sehova de szerintem úgyse nagyon mennénk.... Mostanában mindenkinek sok dolga van. Lepihentem az ágyamra. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtón. -Gyere be nyugodtan!-mondtam Ekkor belépett Krisztián. Azonnal felpattantam, odaszaladtam hozzá és átöleltem. -Hű! Ha tudtam volna, hogy így fogadsz hamarabb jövök!-mosolygott -Jaj!-mosolyogtam én is -Mit csinálsz?-kérdezte -Pihenek! -Akkor én is pihenek veled! -Jól van! Csak nyugodtan! Befeküdtünk az ágyba. Bekapcsoltam a tévét. Egy ideig néztük aztán elaludtunk.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk