20. fejezet |
Bocyy |
2011.05.22. 18:56 |
|
-Krisz most ne. –suttogtam. Éreztem, hogy megremeg a hangom. Próbáltam eltolni magamtól, de a kezem a válláról a hasára vándorolt…majd még lejjebb az övéig, végül megpihent a combján. Abbahagyta a puszilgatást és mélyen a szemembe nézett. Megfogta a kezem, és a szívére tette.
-Érzed ezt? –mondta halkan, majdnem suttogva. Várt fél percet, mire én szinte sírva néztem rá – ez érted dobog. –suttogta. Nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam, és adtam neki egy apró csókot.
-szeretlek –tettem rá a kezem az arcára és ismét megcsókoltam. Kezem az övéi közé fogta, és megpuszilta
-tudod, hogy 2 hét karácsonyig? –szinte összeomlottam lelkileg. Hanyatt vágtam magam az ágyon, majd megfordultam, és a párnákba nyomtam a fejem. Csak azt hallottam, ahogy Krisztián nevet.
-nem vicces –nyafogtam bele a párnába. Krisz hátulról benyúlt a pólóm alá, és a hátam simogatta. –hmm…. -ennyi volt a reakcióm. Kiástam a fejem a párnák közül, majd kómásan néztem Krisztiánra.
-jézusom. –nevetett még mindig.
-mivan?
-az, hogy kb. 11 óra, és te úgy nézel ki, mint akit élve nyúztak meg. -vigyorgott
-kössz. –húztam el a szám. -3 éve utálom a karácsonyt. –éreztem, hogy könnyekkel lesz tele a szemem. Ő nem vette észre, ezért feltette a legrosszabb kérdést.
-miért? –nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a kitekeredett pózból az ágyról. A könnyek kicsordultak a szememből.
-öhm…mert….most nem szeretnék erről beszélni. –ő csak ekkor látta, hogy már sírok.
-Szilviii. Istenem. Mi a baj? –ölelt át szorosan. Csak a fejem ráztam, hogy semmi, de mégis volt valami, amit nem akartam neki elmondani. Féltem, hogy ha megtudja, azt hiszi majd, hogy egy pótlék…egy francia modell srác pótléka, semmi már. Nem akartam, hogy ezt gondolja, mert nekem sokkal több ennél.
-ne haragudj….kérlek.
-miért haragudnék?
-hát hogy állandóan ez van. minden kis szaron kiakadtok, és sírok. Sajnálom…te jobbat érdemelsz. –hajtottam le a fejem.
-jaj dehogyis. –zárt karjaiba.
-köszönöm, hogy vagy nekem. –fúrtam a mellkasába a fejem, majd lehunytam a szemem. Beszívtam az illatát, majd sóhajtottam. Hallottam, ahogy dobog a szíve. Eszembe jutott, amit mondott: „ez érted dobog”
Elhízódtam tőle és megpusziltam az arcát.
-lassan menned kéne nem?
-hát nagyon lassan. fél 4kor, most meg fél 12. -vigyorgott
-nem jössz velem vásárolni –nyújtottam ki a nyelvem
-már megint? –nyafogott
-akarsz karácsony ajándékot vagy nem?
-hát…
-akkor? Na gyere –szakítottam félbe. Csatlakozott még Orsi és Tomika is, majd célba vettük a WestEnd-et. Én mentem Orsival, Krisztián pedig Tomival.
-szerinted? –mutatott Orsi egy pólót Krisztiánnak.
-szerintem nem…. –húztam el a szám. Megláttam egy színes, mintás pólót és odavittem Orsihoz.
-Tomika? –vigyorogtam
-ügyes ezt elvisszük –nevetett. Miután már nem találtunk mást, ami jó lett volna a srácoknak, felhívtam Krisztiánt, hogy ők merre vannak. Nem sokkal később, megjelentek előttünk, üres kézzel.
-úristen. New Yorker, Garagestore, Jeans Club, Zara….. –nézegették a kezünkben lévő szatyrokat.
-hééé! Nem ér belenézni. –fordultunk el vigyorogva Orsival. Miután sikerült lekaparni a srácokat a szatyrokról, elindultunk haza. Orsi is feljött beszélni a srácokkal. Én addig hazavittem a cuccokat, és bedőltem az ágyamba. Már majdnem elaludtam, amikor halkan kinyílt az ajtó. Krisztián lépett be, és leült az ágyam szélére. Kezével végig simított az arcomon, majd adott egy puszit.
-mennem kell. Atiék már várnak minket. –mosolygott halványan. –szeretlek.
-én is –ásítottam, mire ő elnevette magát. –kifárasztottál, ne nevess. –vigyorogtam
-most már tényleg megyek…de este jövök –nyomott egy utolsó puszit a számra, majd elment. Kimentem a konyhába, megnézni mi van itthon. Találtam a fagyasztóban csirkét, és azt megcsináltam pörköltnek. Gyorsan kész lettem vele, ezért beültem a tv elé. Kb 10 perce lehettem a kanapén, nyílt az ajtó.
-hát te? –kérdeztem csodálkozva Krisztiánt.
-lemondták a fellépést, csak elfelejtettek szólni. –hízta a száját. Miközben ezt mondta, közelebb jött és leült mellém a kanapéra. Rátettem a kezét a combomra, felém fordította a fejét, majd lassan közeledett. A szánk majdnem összeért, de én elfordítottam a fejem.
-retusálnod kéne –mondtam remegő hangon
-nem érdekel –nyomta a száját az enyémnek, és érzékien megcsókolt, majd oldalra döntött, hogy fel tudjon emelni. Bevitt a szobámba, lábával pedig becsapta az ajtót.
|
19. fejezet (Bocsáss meg.) |
Bocyy |
2011.05.21. 17:13 |
|
Hallottam ahogy becsukódik az ajtó. A választ szinte azonnal tudtam. Nem akarom elveszíteni. Felálltam az ágyról, kerestem zsepit, megtöröltem a szemeim és átöltöztem. Ismét hallottam a zongora hangját. Kirohantam a lakásból, és bekopogtam Krisztiánékhoz. Tomi nyitott ajtót. Mielőtt elkezdett volna „csajsziiii”-zni, intettem neki, hogy maradjon csendben. Arrébb lépet, én pedig célba vettem Krisz szobáját. Halkan benyitottam, ő rám nézett. Egy pillanatra mind a ketten ledermedtünk. Láttam a szemeiben és az arcán a könnycseppeket.
-Krisz…-mondtam halkan. Felállt a székről, egy pillanatra megtorpant, de aztán elindult felém. Szorosan magához ölelt, és belőlem ismét kitört a zokogás.
-kérlek. Soha ne hagyj el. –rázkódtam a karjai között. Simogatta a hátam, majd szipogva elhúzódtam tőle.
-bocsáss meg. –mondta halkan. Én bólintottam egyet és ismét hozzá bújtam. Egy könnycsepp esett a vállamra. Felnéztem Krisztiánra és láttam, hogy az ő szeméből hullott rám.
-én…én szeretlek –dadogtam –és…azt hittem, hogy…hogy örökre elveszítelek. –szipogtam még mindig.
-én is –mosolygott. Krisztián közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mint az első csóknál, meglepődtem, és majdnem elfutottam a végén. Nem tudom mi váltotta ki belőlem ezt az érzést, de kirázott a hideg. Egy pillanatra megremegtem.
-baj van? –nézett rám még mindig könnyes, csillogó szemével
-dehogy…csak….mindegy.
-rendben. –hátra nyúlt egy zsepiért és megtörölte a szemeit. –most komolyan. Nem szoktam csak úgy sírni… teljesen megrontasz –nevetett
-chh…kössz. –vigyorogtam. Nem mondott semmit, én pedig ismét hozzábújtam. Egy póló volt rajta, ezért én örömmel simítottam végig az izmosra egyre inkább hasonlító karján. Adtam egy puszit a vállára majd egyet az arcára is. mosolyogva figyelte minden mozdulatom.
-gyere…-fogtam meg a kezét és húztam ki a szobából. Mielőtt még kiléphettünk volna a lakásból, megállt egy helyben, és nem mozdult. Ott állt az ajtóban, és nem engedte magát tovább húzni.
-hülye vagy? Szét fogok fagyni. Én így ki nem megyek!
-fél percet kibírsz. Na gyere. –s ezzel kinyitottam az ajtót. Krisztián nem akart jönni, ezért én hazamentem, és vártam… úgyse bírja sokáig. Bementem a szobámba, és beültem a TV elé.
-heló –hallottam Krisz hangját az ajtóból. Kikapcsoltam a tv-t és elnevettem magam. Ledobta a kabátját a székemre, majd felhúzott az ágyról.
-itt kell hagyjalak. –nézett rám szomorú szemekkel. – 4re megyek forgatni, és még retusálnom is kell. –erre nekem is lefelé görbült a szám. –de viszont… mééég…csak 11 óra van. –adott apró csókokat a számra, majd a nyakamat puszilgatta.
|
18. fejezet (Vagy mégsem lesz olyan boldog?) |
Bocyy |
2011.05.21. 17:13 |
|
Amikor vége lett a számnak elindultunk a pult felé. Leültünk és kértünk 1-1 alkoholos koktélt. Én a felét nem bírtam meginni, ezért Krisztián elé toltam.
-tessék. Nekem ez már sok. -mosolyogtam
-oké –mondta, majd megitta az enyémet is. kért még egyet, s meg egyet.
-Krisz…szerintem már elég lesz. –próbáltam meggyőzni, de csak sorra kérte ki az italokat. Kb. 10 perc küszködés után odamentem Tomihoz, hogy segítsen. Haza rángattuk, majd Tomi elment valahova, én pedig kettesben maradtam Krisztiánnal.
-gyere kicsim. Menjünk aludni. –próbáltam kedvesen, habár legszívesebben leordítottam volna.
-te nekem ne mondd meg, mit csináljak jó? – kész…teljesen részeg.
-gyere légyszives. –emeltem fel a hangom, és odamentem hozzá
-haggyál! –kiabált rám.
-teljesen részeg vagy! –tört ki belőlem minden.
-Tudod az emberek részegen a legőszintébbek, úgyhogy szeretném, ha tudnád,hogy utállak büdös ribanc. -ordította Krisztián, majd egy hangos csattanás és mintha elvesztem volna. rémülten kaptam az arcomhoz, sajgott és biztos voltam benne, hogy egészen piros. Megütött. még egy gyors ajtócsapódás és Krisztián eltűnt a szemem elől. Térdre estem a szobában, zokogni kezdtem. Elegem volt mindenből. Krisztiánból is, és az egész életemből ugyanúgy. Írtam egy cetlit, hogy ki akarom törölni az életemből, majd hazamentem, magamra zártam az ajtót, és a szobámba mentem. Megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Nem vettem fel, hanem egyszerűen a földhöz vágtam a mobilom. Hajnal 2 volt, ezért megpróbáltam elaludni. Abban a ruhában, amiben a buliban is voltam, sikeresen bealudtam.
Reggel a mobilom csörgésére ébredtem. Tegnap este azt hittem, hogy széttört, de ezek szerint mégsem. Mielőtt még megmozdultam volna, beugrott, hogy ez nem is az én mobilom hangja. Az idegesítő zaj leállt. Kinyitottam a szemem, megfordultam, és láttam, hogy Krisztián ül az ágyam szélén, és engem néz.
-sajnálom, nem a…-kezdte, de én félbeszakítottam
-takarodj. –sziszegtem a fogaim között. Szúrósan néztem rá. Ha képes lennék ölni a szemeimmel, Krisz már nem élne.
-kérlek. Beszéljük meg. –állt fel.
-nincs mit megbeszélni. Nekem nem kell egy minden buliban lerészegedő pasi. Kitudja…a következő után majd kést állítasz belém?
-kicsim –csuklott el a hangja
-nem. nem vagyon én már senkid. Menj el. –mondtam, majd sírni kezdtem. A könnyek miatt homályosan, de láttam, hogy Krisztián kisétál az ajtón. Tényleg ezt akarom?
|
17. fejezet (Boldog szülinapot!) |
Bocyy |
2011.05.18. 09:35 |
|
-annyira jófej vagy basszus! –játszotta a megsértődöttet
-jajj már. -adtam apró puszikat a szájára -de ezt most muszáj volt
-jólvan na –csókolt vissza –most pedig öltözz. Indulunk
-mivan? Hova? Télen? Mivan?
-az meglepi -kacsintott
-de most komolyan. December van.
-mondom titok. Na öltözz. –lökött ki maga mellől az ágyból.
-nade hééé! Ne érezd ennyire otthon magad –nevettem
-az már meg volt. –mutatott az ágyra, majd rám.
Húztam a szám, de aztán öltözni kezdtem. Felvettem egy miniszoknyát és egy flitteres felsőt. Tudtam, hogy nem jó ötlet, mert szét fogok fagyni, de ha egyszer jól kell kinézni, akkor ennyit be kell vállalni. Megcsináltam a hajam, és feltettem egy fekete sminket. Úgy néztem ki, mint valami démon. Kisétáltam Krisztiánhoz és végig mutattam magamon.
-jézusom de fekete vagy. –nézett rám hatalmas szemekkel.
-az nem baj. –kacsintottam. Felvettem a csizmám is leültem az asztalhoz.
-siess! –kiáltottam be neki.
-így magasabb leszel mint én?! –állt meg az ajtóban
-nem olyan magas a sarka. Ne izgulj. Nem leszel kis törpe. –nevettem.
Lementünk a kocsihoz és elindultunk valamerre. Nem igazán ismerem ki magam éjjel pesten, szóval nem tudom hova mentünk.
-hol vagyunk? –kérdeztem halkan, mikor megálltunk egy sikátor előtt a járdán. Krisz nem válaszolt, csak kiszállt és kinyitotta nekem is az ajtót.
-mielőtt megkérdeznéd, tudom, hogy a járdán álltam meg. De éjjel nem büntetnek…asszem. –megfogta a kezem és így mentünk egymás mellett.
-itt volnánk. –állt meg egy ajtó előtt. Biztonsági őrök jobbra és balra. Egy gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót. Vak sötétség volt mindenhol. Felkapcsolt egy halvány fényt, és akkor láttam meg hogy hol vagyunk
-Boldog szülinapot. –hallottam egy kisebb tömeg hangját.
-ááááh! Nee! –ugrottam Krisztián nyakába. Nyomtam egy puszit a szájára majd szépen kivártam míg mindenkinél végzek a köszöntéssel. Krisztián mellettem állt és átkarolt. A zene hangosan ment. Nem is hittem el, hogy ez nekem szól. Csak nekem.
-végre ketten –csókolt meg Krisz az egyik sarokban.
-eddig is végig ketten voltunk… -kezdtem de ő rátette a kezét a számra.
-sss! –mosolygott. Egy lassú szám következett, Krisztián megfogta a kezem és arrébb húzott. én is elmosolyodtam, majd ráhajtottam a vállára a fejem.
|
16. fejezet |
Bocyy |
2011.05.18. 09:34 |
|
-nem tudom… de nem is akarom. –nevettem
-szerintem ez nem vicces. –bámult rám a nagy boci szemeivel
-jó, akkor nem –mosolyogtam. Adott egy puszit a homlokomra, magához húzott és szorosan átölelt.
-meddig álunk még itt? –kérdeztem 5 perc múlva
-nem tudom. Mondjuk eddig? –ugrott velem az ágyba és csikizni kezdett. Kb 10 perc szenvedés után végre abbahagyta. Megkönnyebbülten sóhajtottam és felültem.
-ugye tudod, hogy ezt még visszakapod?
-rettenetesen félek. –nevetett. –mennyi az idő?
-ööhm. Mindjárt megnézem –vettem elő a mobilom. – 17.23 –közöltem vele
-csinálsz vacsit? –kérdezte
-aha. –ásítottam –de most csak melegszendvics lesz. Máshoz nincs erőm. –mondtam és közben nagyokat pislogtam
-nekem az is jó :) –kimentem és összedobtam két szendvicset, majd bevittem Krisznek. –köszi –mosolygott. Miután megette kivittem a tányérokat és bementem a fürdőbe. Krisz még mindig az ágyamon ült mikor kimentem. Csak egy melltartó volt rajtam és egy farmer csőnaci. Nekidőltem a falnak és onnan vigyorogtam rá. Krisztián rám nézett és egy nagyot nyelt. Előrébb léptem egy fél lépést ő pedig odajött hozzám. Megfogta a derekam és alaposan végignézett rajtam. Megcsókolt, s közben visszatolt a falhoz. A keze közben feljebb vándorolt, hirtelen lecsúsztatta, és felkapott. Odavitt az ágyamhoz, lefektetett és ráült a combomra. Levette a pólóját és újra megcsókolt.
X X X
Lihegve feküdtem Krisztián alatt. Ő lemászott rólam, engem pedig abban a pillanatban hívtak telefonon. A kijelzőn ez állt: „Panka”
-remek –mondtam és felvettem.
-szijja mondd –szóltam bele
-heló. Mikor jösz haza? Mivan futottál? –tettte fel a jobbnál jobb kérdéseket.
-nem tudom. És igen. -kamuztam
-oké csak ennyit akartam. Boldog szülinapot. Heló.
-köszi. sok puszi mindenkinek. szia. –köszöntem el és kinyomtam
-na mi van? –vigyorgott Krisztián
-Panka…szerintem nem ismered. –mosolyogtam
-oké –csókolt meg
-ugye megmondtam, hogy visszakapod. –vigyorogtam
-szép…milyen barátnő vagy te?
-olyan, aki néha kihasználja, hogy nehezen tudsz ellenállni –vigyorogtam elégedetten.
|
15. fejezet (egy nap Krisztián nélkül) |
Bocyy |
2011.05.16. 09:09 |
|
-most mi lenne ha…-felkelt a székről, odajött hozzám, megcsókolt, és közben az ágyig tolt el. Leült az ágyra, én pedig az ölében kötöttem ki.
-Krisz. Most ne, kérlek. –adtam neki egy utolsó csókot.
-rendben –mosolygott. –alszunk? Vagy….mit szeretnél?
-ustream –vigyorogtam
-komolyan? –csodálkozott
-nem! :D
-akkor most én mondok… -puszilt meg.
-hallgatlak.
-öööhm…gyere. –húzott fel az ágyról
-nnaaaaa. Nemáá’ –nyafogtam –olyan kényelmes volt –csak vigyorgott és kiment. szép…engem meg itt hagy bent. Nem érdekelt, hogy mi van, befeküdtem az ágyba és elaludtam.
Reggel előbb ébredtem mint Krisz. Felöltöztem, hazamentem és letusoltam. Felvettem valami utcai cuccot és elmentem bevásárolni. Semmi extrát nem vettem, csak alap szükségletek, plusz még 1 nyaklánc
(…)
A lépcsőházban Krisztián, Tomi és Orsi jött velem szemben. Krisztián szokásos nyúzott képpel bámulta a mobilját.
-csajsziii –kiáltott Tomi. Krisztián rögtön felkapta a fejét. Odajött hozzám, és adott egy puszit.
-fellépés? –mosolyogtam
-az. Sajnálom. –csókolt meg. –sietek. –szólt vissza és futott ki Orsijék után. Mosolyogva mentem fel az utolsó fél emeleten. Elpakoltam mindent a konyhában és mivel nem tudtam mit csinálni, elmentem futni. Kb 10 percet bírtam, utána hazavonszoltam magam, megint letusoltam és átöltöztem, majd beültem a tv elé.
-Szilviiiii – hallottam Krisztián hangját az ajtóból. Oda rohantam hozzá, és szó szerint a nyakába ugrottam. –úristen! Ennyire hiányoztam?
-háát eléggé. –bújtam hozzá –júúúj nézd mit vettem. Húztam magam után a szobámba.
-mondd, hogy nem cipő, ruha, egyéb csaj dolog. –nyafogott
-nem, nem az –mosolyogtam és elővettem a medált. Megmutattam neki, ő pedig csak mosolygott.
-S, mint…? –vigyorgott –csak nem S, mint Szilvi?
-Sissi -nevettem
-és K nem volt?
-nem tudom… -nevettem. – nem figyeltem. Ha kell, akkor vegyél
-oké –vigyorgott – am köszi a kaját amit hagytál reggel.
-nincs mit. –suttogtam a fülébe és megcsókoltam –de az nem én voltam –nevettem
-basszus! Már megint mit ettem meg?
|
14. fejezet (Ustream) |
Bocyy |
2011.05.16. 09:09 |
|
Nagy nehezen sikerült elkészülnöm. Éppen beraktam a tányérokat kajálás után a mosogatóba, Krisztián átölelt hátulról, amitől én halálra rémültem.
-a frászt hozod rám. –pusziltam meg
-bocsi. –simított végig a karomon, és összekulcsolta a kezem az övével, majd szép lassan felemelte. Közelebb hajolt és megcsókolt. –most jobb? –vigyorgott
-hmm…sokkal. –mosolyogtam rá, majd visszafordultam mosogatni.
-fel kéne venni egy takarítónőt….-gondolkozott hangosan
-mert?
-miért mert? Hát mert csak! Rossz látni, hogy te dolgozol. –ölelt át ismét.
-ezzel az erővel szerzek egy másik SP-t, és egy másik fotós Krisztiánt, hogy ne te dolgozz –nevettem, és elöblítettem a tányért. –megyek fürdeni.
-hé-hé-hé!!! Várj! –futott utánam –szerintem jó ötlet.
-a lakás a tiéd. Nekem annyira mindegy –csuktam be magam után a fürdőszoba ajtót. Letusoltam, majd az alvós, szivecskés pólómban visszamentem Kriszhez.
-visszamentél oviba? –vigyorgott
-nem, csak most ezt hoztam el. Anyutól kaptam…2 éve…asszem –mosolyogtam és leültem mellé az ágyra.
-nem is nagy baj. Nem sokáig kell még ezt néznem –döntött le.
-öööhm…nem akarom elrontani a pillanatot, de itt van Orsi –hallottam Tomika hangját az ajtóból
-basszus tomi. Legalább kopogj. –mondta és kiküldte. Leszállt rólam és kisétált. –mindjárt jövök. –kacsintott.
Már kb 20 perce kint volt, amikor én nem bírtam tovább, és felléptem twitterre.
„uncsi van…nagyon. Gyere visszaaaaaa. :S”
„sissi_baby még 10 perc!bird ki:)”
Ebből is látszik, hogy nagyon érdekelhette őt, hogy mi van. akaratlanul elmosolyodtam. Odaléptem a polcához és nézegettem a díjakat. Comet, Comet, Bravo Otto, még egy Comet, még 2 Otto, egy Fonogram…van élete…
-tetszik? –hallottam Krisztián hangját magam mögül.
-háát…elfogadnék egyet… -nevettem –már végeztél is?
-ja. Azt se tudom miről volt szó. –ült le az asztalához.
-mivel iPhone-oztál… -dőltem neki a falnak.
-neee! –szólt rám
-bocsi. Miért? –léptem arrébb.
-nem neked szólt. Ennek a szarnak! –mutatott a laptop-jára. –nem kapcsol be.
-talán csak nem ezért? –mutattam az aksira és a töltőre. –fel kéne tölteni…lemerült! –vigyorogtam
-óóó. De eszes vagyok…vagyis vagy –nevetett. Leültem az ágyra és figyeltem hogy mit csinál. Felment twitterre és kiírt valamit. Oda mentem mellé, és olvasgattam, hogy miket ír ki.
„Egy gyors USTREAM? :)”
-miii? Akkor én kimegyek! –vékonyodott el a hangom egy pillanat alatt
-a-aaa! Maradsz. –húzott vissza.
-nemár Krisz! Nem akarom! Kéééérlek! –nyafogtam
-jó…akkor nem –egyezett bele.
„hát akkor mégsem. Bocsi :)”
-köszi. –pusziltam meg
-most mi lenne haa...
|
13. fejezet (mozi) |
Bocyy |
2011.05.11. 17:12 |
|
Úgy döntöttem, megint vásárolni ezért átöltöztem. Felvettem egy fekete farmert és egy barna pulcsit, majd bementem Kriszhez, aki épp akkor végzett. Elővettem a szekrényből a sminkcuccokat.
-hova mész? –mosolygott, és nézegetni kezdte a szájfényem
-vásárolni –mosolyogtam és kivettem a kezéből. Erre elvette a szemhéjfestéket. Úgy nézegette, mintha valami földöntúli dolog lenne mind…tipikus pasi. –kössz. –vettem ki a kezéből és elpakoltam.
-mehetek? Vagy nagyon csajos lesz? –hízta el a száját.
-jöhetsz, de a smink és ékszer készletem bővítésére készülök. –vigyorogtam.
-minek? Ennyi nem elég? Tele van a szekrényed… -vonta meg a szemöldökét és nagyokat pislogott
-nem. –adtam a rövid választ és kimentem. Jött utánam és végülis kibírta, habár néha beleszólt a dolgokba.
-mi lenne, ha elmennénk moziba? –állt meg a WestEnd közepén.
-oké, de előbb vigyük haza a cuccokat –nézegettem a rengeteg szatyrot… minimum egy 10est itt hagytam eddig. Hazamentünk és lepakoltunk. ittam egy pohár vizet és indultunk vissza. Beültünk valami filmre. Én nem is figyeltem, mert nem nagyon érdekelt. De legalább többet vagyok Krisztiánnal.
„paranormal activity 2” nézegettem a jegyet kifelé a teremből. Krisztián végig fogta a kezem, és egy kicsit sem volt hajlandó elengedni. Megálltunk a mozgólépcső mellett és maga felé fordított.
-na milyen volt? –kérdezte és csillogó szemekkel nézett rám
-ja..öhm….jó! –nyögtem ki. Egyre közelebb hajolt. amikor már csak fél centi volt köztünk, 3 lány rohant felénk. Elhúztam a fejem és arrébb álltam. Krisztián pedig lerendezte az aláírásokat és a közös képeket, majd visszafordult felém. Most már nem zavart semmi. Egyik kezemet a vállára tettem, a másikat az arcára. Ő a farmerem hátsó zsebeibe tette a kezét és úgy húzott még közelebb. Az egyik keze lassan vándorolt felfelé, majd szép lassan elhízódtam tőle. Ismét megfogta a kezem és hazáig így sétáltunk.
-hozzád vagy hozzám? Kérdezte a liftben. A kezem még mindig nem engedte el.
-hmm….hozzám! –jelentettem ki. Megszorította a kezem, és adott egy puszit. Amikor beértünk eszembe jutott egy kérdés, amit muszáj volt feltennem neki.
-hogy lehet az, hogy hozzám tomival már a költözésemtől kezdve folyamatosan átjártatok? –mosolyogtam –és hogy ilyen kedvesek voltatok… nem megszokott dolog sztároktól… vagyis azt hiszem. –tettem hozzá.
-valóban nem egy bevett dolog. Nem tudom. Nagyon szimpi voltál,és hát nem tudom… -ölelt át
-Tomi lepett meg a legjobban. Ott sírtam a vállán, és behívott a szobájába, mindent elmondhattam neki. Mint aki már ezer éve ismer. –mosolyodtam ismét el.
-ő mindig is ilyen volt…meg hát…néztél tükörbe? –mutatott végig rajtam –nem minden nap látni ilyen csajokat –vigyorgott. Én elnevettem magam, és hozzá bújtam.
-csinálok vacsit –mondtam, és próbáltam kiszabadulni, de nem engedett el. –Krisztián…éhes vagyok, és vacsizni szeretnék –nevettem
-hmmm….-jött a válasz. Nagy nehezen sikerült kifúrnom magam a karjaiból, és megnéztem mi van itthon. Krisztián mint egy árnyék úgy követett és próbált valamit segíteni, de csak hátráltatott, ezért inkább mint valami kisgyereket, beküldtem a szobámba.
|
12. fejezet (kapj el!) |
Bocyy |
2011.05.11. 17:12 |
|
Akaratlanul is kigördült egy könnycsepp, amit le is töröltem. Nem voltam képes elhinni, hogy ez pont velem történik. Nagyon szerettem Krisztiánt és reméltem, hogy ő is így érzi, és nem csak mondja. Felültem az ágyon és magamra rángattam valami ruhát. Értetlenül néztem rá, hogy miért nem öltözik fel.
-bocsi, de túl kényelmes az ágyad. –nevetett.
-nagyon vicces. Na gyere! –híztam fel az ágyról.
-hova sietsz? –vigyorgott
-sehova, csak nem akarok kísértésbe esni –nevettem
-és még én leszek függő? –nevetett velem. Rányújtottam a nyelvem. –na ezt most megkapod! –vigyorgott, én meg rohantam ki a szobából, és még előtte becsaptam az ajtót. Ezzel is feltartottam. Mivel rajtam már volt ruha, kimentem a lakásból, de ő az ajtóban megtorpant.
-megszívtad –hülyéskedtem odakint. Ő visszament a szobámba, majd ismét megjelent…már alsógatyában…haladás. Kijött hozzám. Próbáltam menekülni, de hiába. Felkapott és visszavitt a szobámba. Betett az ajtón, bejött, és kulcsra zárta. Mindezt úgy, hogy még véletlenül se tudjak megszökni. Úgy döntöttem, játszok vele egy kicsit.
-na ki szívta meg? –tette a szekrényem tetejére a kulcsot és egyre közelebb jött.
-ugye tudod, hogy ez nagyon nem ér. –néztem le a földre, közben a szívem majd kiugrott a helyéről. Ő közelebb húzott magához, és a nyakamat puszilgatta.
-eszembe jutott valami. –vigyorogtam. Rájöttem, hogy a mellettem lévő asztalon van egy pótkulcs.
-hmmm. És mi az? –engedett el.
-ez! –vágtam rá, felkaptam a kulcsot és elrohantam mellette. Ő meg csak nézett utánam. Nevetve jött ki a szobából. Én pedig leültem a kanapémra és elégedetten vigyorogtam. Adtam egy puszit a szájára, és átöleltem.
-birom az ilyen játékos csajokat –kacsintott.
-csak egy szavadba kerül –vigyorogtam és megpusziltam –lehetnél még ennél cukibb?
-hmmm. Lássuk csak…nem! –nevetett
-szerintem igen.
-és hogy? –érdeklődött
-hát így –húztam be a fürdőbe és kezébe nyomtam egy borotvát amit ő adott, hogy azt már ne keljen vinnie ha itt alszik.
-ez most komoly? –nézett bele a tükörbe.
-ja…. –mondtam és nevetve ott hagytam.
|
11. fejezet (szeretlek!) |
Bocyy |
2011.05.08. 18:41 |
|
Szép lassan kinyitottam a szemem. Ránéztem az órára, és szinte sokkot kaptam 14.07…biztos elállítódott. Megnéztem a mobilomon, és ott is pont ennyi volt….na nee! 7 órát aludni lehetetlen…de nekem mégis sikerült. Nagyon kiüthettem magam. Megtaláltam a cetlit amit Krisztián hagyott.
„Fellépésre kellett mennem. Ha felébredtél, hívj fel kérlek! Csók!”
Kimentem a konyhába. Már egész tűrhetően éreztem magam. Találtam teát, amit valószínűleg Krisztián csinált nekem. Ittam egy bögrével majd felhívtam Krisztiánt.
-szia! Jobban vagy? –kérdezte rögtön
-szia. Már sokkal –mondtam mosolyogva –te merre vagy? - Huppantam le a kanapéra
-fordulj meg –lépett be az ajtón. Én pedig szinte a nyakába ugrottam.
-hiányoztál –pusziltam meg
-hát még te. Egész nap csak aludtál. –vigyorgott
-jó na! Jobb lett volna ha inkább szenvedek a fejfájástól? –tártam szét a karom vigyorogva
-nem –mosolygott és átkarolt
-azért, ha nem haragszol, szeretnék levegőhöz jutni! –nevettem. Ő szó nélkül elengedett és szomorú szemekkel bámult rám
-neked aztán nem lehet ellenállni –öleltem át
-szeretlek…-suttogta a fülembe. Én pedig belefúrtam a fejem a mellkasába. Éreztem az illatát, ami teljesen elkábított. Krisz felkapott az ölébe és elindult velem a szobába
-héééééé! Tegyél le! Naaaa! –könyörögtem és kapálóztam a kezeiben.
-nem-nem –mondta és lefektetett az ágyra.
-csak függő ne legyél –nevettem és megcsókoltam
-ejnye kislány! –vigyorgott.
X X X
-szeretlek… –lihegtem mellette
-örökké… -kulcsolta össze a kezünk
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
