- Holnap reggel 10-kor indul Apa és még csak most pakolsz délután 4-kor? Te nem vagy ép Hermi, az tuti! – szólt rám az egyik legjobb barátnőm Kitti.

- Jah igaza van Kittinek! Nem egy hétvégére megyünk, hanem KIKÖLTÖZÜNK!!- ugrabugrált előttem Stefi, a másik legjobb barátnőm.

- Most keltem, ha nem vettétek volna észre és még szedem össze fele az agyam, és különben is a ti hibátok hogy csak most ébredtem, mert hajnali 4ig beszélgettünk Skype-on. Úgyhogy most vagy elkezdtek nekem segíteni a pakolásban vagy menjetek és boldogítsatok mást! - néztem rájuk és próbáltam durcás lenni, de nem sikerült, így néhány másodperc múlva mind a hárman röhögve dőltünk az ágyamra.

Amint leérettségiztünk eldöntöttük, hogy unalmas nekünk ez a kis város, ahol élünk és mi Budapestre szeretnénk költözni, ezért csak is olyan egyetemeket néztünk, ami Budapesten van. Én óvónőképző egyetemre iratkoztam (imádom a gyerekeket),Stefi sportújság írói tanfolyamra iratkozott(mindene a foci) Kitti pedig a Magyar Táncművészeti Főiskolát választotta, mert ő már vagy 8 éves kora óta tanul táncolni.

- Jaaaaaajjj Anyaaaaaaa! Én ezt nem bííírom máááár, nem fér semmi sehova, pedig nincs is sok ruhám, jah és szarok is vááá sikítooookkk!! Valaki napfelkeltét az elmémbe please!!- nyávogtam anyunak, aki már a szemeit forgatta és láttam rajta, hogy mindjárt lekever egy pofont, ha nem hagyom abba, így jobbnak láttam levágni magam az ágyra és rángatózni egyet.

- Hermina most hagyd abba, mert ha tovább folytatod, nem segítek pakolni és elmegyek itthonról, mert nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a nyávogásodat. Mindjárt hozok egy pohár vizet és rádöntöm, ilyet én még nem láttam, pakolj és maradj csöndbe, mert téged ismerve mindjárt előjön a fáradt vagyok,éhes vagyok,pihenni akarok éned és szeretném, hogy amikor előjön az ideggyenge éned, akkor már mindennel kész legyél. Na nyomás!

Hát igen, anya tudja, hogyan kell hantina rám. Nagy nehezen végeztem, azt én sem értem, hogy hogy, de kész lett minden, közben csörgött a telefonom. Bence hívott. Ő már Budapesten lakott, így persze szívesen segített nekem és a lányoknak is. Nála is fogunk lakni, amíg nem spórolunk össze annyit, hogy ki tudjunk bérelni egy kis lakást. Ő egyébként három sráccal él együtt, de ők azt hiszem kiruccantak. Bencét is hívták, de ő miattunk nem ment. Hát nem rendes? Dehogynem :D

- Szia Bencuska! Nah készen állsz már ránk?:D - kérdeztem nevetve

- Naná! pont azért hívlak, hogy akkor mikor fogtok ideérni, Jah és ne hívj Bencuskának! Hányra menjek értetek? Majd színezek egy nagy táblát, hogy: pukkancsok ide :D

- Te Brasch anyád hogy van? - kérdeztem nevetve a tesómtól. Hát igen okos gyerekekhez híven szoktuk egymás anyukáját (!!!) szidni:D- Hahahaha ne kezd el nem vagyok pukkancs, na jó egy kicsit de akkor sem kell ennyire kihangsúlyozni :D

Néha valóban tudtam az lenni, sőt elég idegbeteg természetem volt, tudtam a dolgokat magam körül bonyolítani, valamint mindig is tudtam, hogy rossz csillagzat alatt születtem. Oroszlán voltam, és tényleg minden egyes eleme kiütközött rajtam, talán a pénzimádat nem, mivel soha nem voltam gazdag…se pénzéhes…de ha volt szerettem költeni, néha álomvilágban is éltem, de addig álmodj, amíg megteheted, egy kis vágy és álom soha nem árt, persze csak akkor, ha közben két lábbal tudsz állni a Föld nevű bolygón.

- Na, erre inkább nem reagálok, mikorra értek ide?

- Nem tudom, reggel 10-kor indulunk el szóval majd hívlak. Puszii.

- Szia, te Idegbeteg láány - mondta majd lerakta.

Miután leraktam a telefont, megjelent az öcsém, kedves kis öcsém, nevezetesen Ádám.

- Na, lenyugodott már az agyhelyed vagy pufogsz még? Mert akkor kimegyek. – kérdezte felvont szemöldökkel, de vigyorral az arcán, majd levetődött az ágyamra és az arcomba dobott egy párnát. – azért hiányozni fogsz, bár nem szívesen vallom be, nem lesz kit csesztetni :D! Na, jó nem, de most komolyan mondom, nagyon vigyázz magadra, nethez már értesz, várom, hogy írj meg beszámolj mindenről!

- Alap te dinnye :D – mondtam nevetve

Kicsit beszélgettünk még, aztán elment ő is készülődni. Bedőltem az ágyba, de elkezdett valami nyomni, megfordultam és kihúztam magam alól a szinte labdává összegyúrt Real-os Ramos-os mezem. Elnevettem magam:

- Ramos! Ramos te csodás! Majdnem itthon hagytam a kedvenc ruhadarabom. Rajongtam Sergio Ramosért,a Real Madridért,a La Roja-ért (Spanyol Válogatott).Az Eb-ét ami most a nyáron volt, minden meccsét őrjöngve néztem végig, Kifestve ültem a többiekkel meccset nézni a városban, szóval voltak élmények. Van egy Spanyol Válogatottas mezem is, de ezt szerettem a legjobban. Na jó és titokban(csak Kitti és Stefi tud róla:Éder Krisztiánért is oda és vissza vagyok!) Miután beraktam a Ramos mezemet, megcéloztam a fürdőt és vettem egy kellemes fürdőt.

Pontosan 10-kor állt meg Kitti apukájának a kocsija a házunk előtt. Miután üdvözöltem a lányokat és bepakoltam a cuccaimat a csomagtartóba anyáék elkezdték a szokásos sírást rívást már untam, ezt már eljátszották velem nemrég… kicsit ideges is lettem hogy megint ez megy.

- Ajj máár, dráma dráma dráma… basszus nem temetnek, pedig úgy csináltok…

- Inkább örülnél, de most is pufogsz, mint mindig, te elmebetegek gyöngye :D – mondta röhögve az öcsém.

Nagy nehezen elindultunk és még nehezebben értünk oda mivel vagy kétszer kellet megállni:Stefi szomjas volt és elfogyott a víz, nyomás a közeli ABC-be, az ásványvizes ügy után kb. fél óra múlva Kitti megszólalt,hogy wc-re kell mennie, oké na akkor go a közeli benzinkúthoz. Eközben Bence már kissé idegbeteg volt, félóránként hívogatott.

- Zoli mikor érünk oda? - kérdeztem meg Kitti apukáját, mert már untam IdegbetegBence szövegelését hallgatni

- Üzenem Bencének, hogy kb fél óra. - mondta mosolyogva Zoli olyan hangosan,hogy Bence is meghallotta.

- Oké,akkor szia.- köszönt el majd kinyomta a telefont.