- Hogy mi? – nyögtem ki végül. – de hiszen olyan jól megvoltatok.
- Tudom, de… túlságosan lefoglalta a munka. Persze, én választottam ezt az életet mellette, de nekem olyan fiú kell, akinek van rám elég ideje, és nem a twitteréről kell megtudnom, hogy éppen merre van. – sóhajtott.
- Óó… - húztam a szám.
- Meg tudod – ivott bele a vizébe – mi akkor jöttünk össze, miután kiengedték a kórházból. Előtte téged bolondított, aztán hogy te nem vagy, kellett neki más. És én pedig bedőltem neki.
- És azt hitted, pótlék vagy… - fejeztem be a beszámolóját. Ő csak bólintott egyet. – pedig nekem nem jelent többet, mint egy barát. Én egyáltalán nem szeretnék egy olyan srácot, aki nem tud foglalkozni velem.
- Ne haragudj rám. Nem téged hibáztatlak, félre ne érts. – szabadkozott
- Nem dehogyis. – mosolyogtam. Ő viszonozta ezt, majd miután befejezte az ebédjét más felé indultunk. Elköszöntem tőle, majd és is hazamentem. Leültem a tv elé és kapcsolgattam. A vivánál maradtam, lehalkítottam, majd a laptopomat az ölembe véve neteztem. Rendeltem enni, majd kikapcsoltam a laptopot, és inkább a tv-re koncentráltam. Nem kötötte le nagyon a figyelmemet, és a vacsorám is pont megérkezett, így inkább bementem a szobámba és miközben a pizzát ettem, nézegettem a ruháimat. Külön válogattam mindent, a régieket egy dobozba gyűjtöttem. elterveztem, hogy holnap elhívom a lányokat bulizni, mert már hiányzott. Éppen nyúltam a telefonomért, mikor csengettek. Kisétáltam az ajtóhoz, és Krisztiánnal találtam szemben magam, miután kinyitottam.

- Óó. Szia. –köszöntem meglepetten.
- Szia. – mosolygott, és beljebb lépett.
- Kérsz inni? – kínáltam meg. – vagy van pizza is. – mosolyogtam.
- Nagyon aranyos vagy, de nem maradok sokáig. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy ráérsz-e jövő héten.
- Hát. Ráérek. De miért kellenék? – mosolyogtam tovább.
- Szeretném, ha csinálhatnék rólad pár fotót. Kéne az egyetemre, és téged szeretnélek modellnek.
- Na de annyi profi modell van. bárkit felkérhetnél. Én még be se tudok állni rendesen.
- Majd segítek. – bíztatott.
- Hát jó. – mondtam sóhajtva. – de van egy feltétele.
- Ajaj. – nevetett – na mondjad.
- Eljössz velünk holnap bulizni. – döntöttem oldalra a fejemet.
- Az nem fog menni. Egész nap dolgozom, este meg fellépésem van. – húzta a száját.
- Óó. Na mindegy. – mosolyogtam.
- De ettől még vállalod a képeket ugye? – kérdezte kisfiúsan.
- Igen. – mosolyogtam.
- Szuper. – vigyorgott. Elköszöntünk egymástól, én pedig folytattam, amit abbahagytam.
Leültem az ágyra, és a kezembe vettem a mobilom. Kikerestem először Fanni számát, majd a hívás gombra mennem.
- Sziaaa. Ha azért hívtál, hogy még több gyerek rucit sózz rám, akkor előre szólók, hogy nem kell. – szólt bele nevetve.
- Heló. Nem, dehogy. Csak annyit szeretnék, hogy el jöhetsz-e holnap még bulizni. Vagy már nem engednek?
- Szerintem ez még belefér, ha nem iszok. – mosolygott.
- Akkor gyere át holnap fél nyolcra – lelkesültem fel.
- Ott leszek. Szia.
- Szia. – amint bontottuk a vonalat, Heni nevére mentem, és őt is megkérdeztem. Azt mondta, hozza a barátját is.