Másnap arra keltem, hogy mindenem sajog. A szobám első látásra üresnek tűnt de aztán megpillantottam a szoba sarkában álló Ádámot. Engem figyelt.
- Jól érzed magad? - kérdezte
Hallottam a hangjában az aggodalmat.
- Ühüm.
- Hogy tehették ezt veled? - kérdezte hűvösen.
- Nem akarok erről beszélni.
- Megértelek. Ott van az éjjeli szekrényeden egy pohár víz és a fájdalom csillapító.
Nem mondtam semmit csak óvatosan felültem. Bevettem a gyógyszert, ittam egy kortyot majd visszafeküdtem. A szobámban csend uralkodott. Nem mondott semmit csak nézett. Pár perccel később ő szakította meg a csendet.
- Pihenni szeretnél?
Bólintottam egyet. Szó nélkül kiment a szobámból. Lassan és óvatosan az oldalamra fordultam. Még így is nagyon fájt mindenem. Lehunytam a szemem. Pár perc múlva már aludtam. Lassan nyitottam ki a szemeimet.
- Krisztián - motyogtam -, mennyit aludtam?
- 1 órát. Pont akkor érkeztem meg amikor elaludtál. Készítettünk neked Ninaval reggelit.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
A kezébe vette az asztalon lévő tálcát és odahozta nekem. Isteni illata volt. A tányéron rántotta volt ketchupal. Mellette pedig egy pohár narancslé valamint egy rózsa. Megszagoltam. A tálalástól, a finom reggelitől, a rózsa illatától és Krisztián mosolyától én is elmosolyodtam majd enni kezdtem a rántottát.
- A többiek? - kérdeztem két falat között.
- Ádám iskolában, Dzseni és Nina szintén. Tomika és Bella pedig lementek a boltba.
- Bella hogy- hogy nem ment suliba?
- Nem érezte jól magát. Most begyógyszereztük és jól van.
Elnevettem magam de rögtön abba is hagytam mert fájt. Úgy utálom ezt.
- Nagyon fáj? - kérdezte és leült mellém az ágyra.
Bólintottam. Óvatosan átölelt.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - mondtam.
- Inkább én köszönöm. Ha te nem lennél akkor az életem semmit sem érne.
Szorosabban ölelt de nem fájt. Amikor megettem a reggelit és megittam a narancslevet Krisz levitte. Miután kiment berontott a szobámba Tomika.
- Na ki van itt? - kérdezte.
- Biztos nem a Mikulás. - mondtam.
- Kicsi lány. - mondta. Felnevettem. - Hogy érzed magad?
- Jól. Feldobtad a hangulatot.
- Hát igen. Tomika már csak ilyen. - mondta büszkén.
Visszajött Krisztián.
- Ne haragudj, hogy beengedtem ide ezt az őrültet. - mosolygott
- Köszi. - "durcáskodott" Tomi - Mit szólnátok ha zenélnénk egy kicsit? Hogy jól érezzük magunkat.
- Én benne vagyok. - vágta rá Adri
- Miért ne?! - mondta Krisz és leült a szobámban lévő zongorához
Pár napja hoztuk ide. Elkezdett játszani rajta és énekelt hozzá. A Szólj rám című dalát énekelte. A felénél én is elkezdtem énekelni. Tomika csak a végén szállt be. Addig hallgatott minket. A dal végén mindhárman elmosolyodtunk.
- Olyan jól hangzik ha együtt énekeltek. Olyan szép. - mondta Tomika komolyan. - Kéne csinálnotok egy duettet. 
- Igen? - kérdeztem meglepetten
- Tényleg. Annyira jó lenne. Együtt írnánk meg a dalt.
- Nem hinném, hogy nekem van hozzá tehetségem.
- Dehogynem. Adri kiskorodban is sokat énekeltél. Gyönyörű hangod van. Amikor átjöttem Bellához hallottam, hogy énekelsz. Gyönyörű hangod van. Tudsz zongorán játszani és még gitáron is.
- Nem is tudtam, hogy két hangszeren is tudsz játszani. Ezt félretéve nagyon jó lenne. Amikor pihentél láttam a dalszövegeket az asztalodon. Beleolvastam. Remélem nem baj. És nagyon ügyes vagy abban is.
- Legyen. - egyeztem bele.
- Ez az! -ugráltak örömükben.
Én meg csak nevettem rajtuk. Olyan röhejesen nézett ki amit csináltak. De azt nem értettem, hogy Tomika miért örül ennyire ennek. Rá is kérdeztem.
- Annak örülök, hogy az én unokahúgom ennyire tehetséges. És hogy énekes lesz. Híres lesz.
- És...  - mondtam arra várva, hogy mondja a fő indokot.
- És milyen jó lenne már, hogy mindenki arról beszélne Fluor Tomi unokahúga milyen tehetséges.
Az arcom a kezeimbe temettem. Elnevette magát. A további napokban a dalszövegen dolgoztunk. Közben megtudtam, hogy nem fogok ott dolgozni ahol eddig akartam mivel már rég meg kellett volna kezdeni a munkát. De nem érdekel. Sőt örülök is. Olyan sok dolgom van, hogy egyszerűen a munka már nem férne bele. Most már jól vagyok úgy hogy mindent be kell pótolni. Ma szombat van szóval iskolába nem kell menni. Táncra még nem mehetek fotózásra sem mert a verés nyomai még látszódtak. Krisztiánnak sincs semmi dolga szóval úgy döntöttünk, hogy ma vesszük fel a dalt. Bementünk a stúdióba és felénekeltük. Orsinak és Pixának is nagyon tetszett. Ennek örültünk. Visszahallgattuk a dalt és csodálatos volt. Hihetetlen, hogy ezt mi ketten hoztuk össze. Kint már esett a hó. Nagyon hideg volt. Beszálltunk az autójába és hazamentünk. Most nem hozzánk hanem hozzájuk. Besiettünk a házba. Levetkőztünk és bementünk a szobájába. Leültem az ágyára. Zongorázni kezdett és énekelt hozzá én meg csak hallgattam. Elterültem az ágyán. Két dal után abbahagyta. Odajött hozzám és fölém hajolt majd megcsókolt. Gyengéd csók volt majd egyre hevesebb lett. Ajkai édesek voltak. Lassan levetkőztettük egymást. Elkezdte csókolgatni a nyakam majd egyre lejjebb haladt. A fellegekben éreztem magam. Beletúrtam a hajába és megcsókoltam. Összekulcsoltuk a kezünket.