Hamar eljött az este és Dzseni még mindig itt volt. Közben már Nina is hazajött de aztán elment Bellával kajáért mert ma semmi kedvünk nem volt főzni. Inkább csak enni egy sajtburgert, sült krumplit és colat.
- Na most már tényleg mennem kell. Holnap még találkozom Balázzsal.
- Kivel?
- Balázzsal a pasimmal.
- A pasiddal? Jaj! Sok szerencsét! - mosolyogtam.
- Köszi. Na de most már megyek.
- Elkísérjelek?
- Ha akarsz.
Bólintottam és kerestem a szekrényben egy pulcsit. Felvettük a kabátunkat, a cipőnket és elindultunk.
- Jó hogy sétálunk egy kicsit. Most még ez a hideg is jól esik.
- Nekem is.
Elértünk a házunkig.
- Bejössz? - kérdezte Dzseni
- Persze. Már rég nem láttam anyáékat.
- Akkor gyere! - mosolygott és behúzott a házba
- Dzseni te vagy az? - kérdezte anya.
- Igen és hoztam magammal valakit.
- De kit hoztál ilyenkor... - amikor meglátott megtorpant majd újra megindult felém és átölelt. - Annyira hiányoztál!
- Te is nekem. Olyan rég nem láttalak.
- Igen. A baleseted óta nem találkoztunk. Látom meggyógyultál és semmi baj sincs.
Elmosolyodtam.
- Mi van veled és Krisztiánnal? - kérdezte amikor elengedett.
- Minden tökéletes. Persze már veszekedtünk párszor de attól függetlenül jól bírjuk.
- Ennek örülök! Remélem vigyázz rád. Tudod milyenek a celebek.
- Nyugi anya! És igen vigyázz rám. Sosem bántana. Meg ott van Tomika is.
- Tényleg és ő hogy van?
- Jól. Még mindig olyan hülye mint amilyen volt.
Elnevették magukat.
- Maradsz még egy kicsit? - kérdezte Dzseni.
- Maradnék csak már mennem kell.
- Kár. Mindegy. Akkor vigyázz magadra. - mondta anya és megölelt .
Elbúcsúztam tőlük és már mentem is. Kicsit hosszú az út hazafelé és egyre hidegebb van. Ilyenkor hiányzik a legjobban a kocsim. Már fél úton jártam amikor hirtelen valaki behúzott egy sikátorba és neki szorított a falnak. Kapálóztam de nem jutottam semmire. Próbáltam kiszabadulni a szorításából de nem sikerült. Az arcát nem láttam. Sikerült ellöknöm magamtól mire megütött. Nekiestem a falnak és a földön találtam magam.

Krisztián szemszöge
Megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Bella neve állt.
- Szia. Mond!
- Adri még mindig nem jött haza. Már vagy két órája hazajöttünk de még nincs itthon. Remélem nem esett semmi baja.
- Ne is gondolj ilyenekre! Biztos csak elkísérte Dzsenit és ott maradt a családjával.
- Biztosan.
- Ha egy óra múlva nem megy haza akkor hívj fel.
- Rendben. Szia.
- Szia. - mondtam és letettem a telefont.
Nagyon aggódtam. Féltem Adrit.