03. – Kinga.
Bocyy 2011.12.22. 15:03
Miután elköszöntem Bettitől megvártam, amíg eltűnnek a másik utcában, majd visszaültem a kocsiba. Hazaérve rögtön tárcsáztam Kinga számát.
- haló?
- szia kicsim, Krisztián vagyok. – szóltam bele.
- jaj ne haragudj. Nem jelezte a számod. Lerejtetted?
- ezek szerint elfelejtettem visszaállítani. Bocsi. – nevettem – nem szeretnél átjönni? – váltottam kedvesebb hangra és leültem az ágyamra.
- de persze. Mehetek – hallottam a hangján, ahogy mosolyog. – úgyis rég láttalak.
- sok a dolgom. – sóhajtottam. – mire ideérsz, rendelek pizzát. Mit kérsz rá?
- a szokásosat. – nevetett.
- gomba nélkül, igaz? – mosolyogtam bele a telefonbak, miközben a papírok között kutattam az étterem telefonszáma után.
- igen. Sietek. Szia. – köszönt el.
- szia. Szeretlek.
- én is. – majd kinyomtam a telefont. Rendeltem pizzát, majd átöltöztem. Nemsokára Kinga is megérkezett.
- Kingus – nyitottam ajtót neki, majd beljebb engedtem
- szia – mondta, majd megölelt, én pedig még szorosabban bújtam hozzá.
- hiányoztál. – mondtam és számat az övének nyomtam. Egyik kezemet a fenekére csúsztattam, a másikkal a hátát simogattam. Ezt a pillanatot a csengő szakította félbe. Kifizettem a pizzát, majd a szobámba mentünk…
- kedves lány lehet – ezt szerettem Kingában. Nem volt féltékeny azért, mert látogatom Bettit.
- az is, igazad van.
- egyszer tuti elmegyek vele vásárolni, és közben jól kibeszélünk. – nevetett
- köszi. Kár hogy nem tudja, ki vagyok. De sok sikert. –nevettem vele.
- nem emlékszik rád? – csodálkozott
- nem nagyon. – húztam a számat.
- naaa. biztos jobb lesz, csak adj egy kis időt neki. – ölelt át.
- jaj kicsim, annyira szeretlek. – pusziltam bele a hajába. ő csak elmotyogott valami „én is” szerűséget a pólómba, majd nekem nyomta a fejét. Óvatosan feljebb húzta egy kicsit a pólómat, majd belefújt a hasamba, amitől én rögtön nevetve vágódtam hanyatt az ágyon, ő pedig felült mellettem.
- muszáj volt kipróbálnom. – nevetett, majd ledőlt mellém. Hirtelen ráültem a combjaira, majd csikizni kezdtem. – neee. Krisztián hagyd abba. – csapkodott. Nevetve csúsztam le róla.
- muszáj volt kipróbálnom. – kacsintottam, majd kivittem a tányérokat. – itt alszol? – kérdeztem mikor visszaértem a szobába.
- itt aludjak? – kérdezett vissza és megigazította a felsőjét.
- hát el tudnálak viselni. – mondtam, s ledöntöttem az ágyra, majd a nyakát puszilgattam.
- akkor miért kérdezed? – suttogta a számba miközben megcsókolt. Nyelvét majd’ a torkomig nyomta, amit én viszonoztam is. ám a pillanat nem tartott sokáig. Tomika nyitott be, majd tűnt is el egy pillanat alatt.
- mindjárt visszajövök. – másztam le róla, majd Tomi után mentem.
- bocsi, nem tudtam, hogy itt a barátnőd. Csak meg akartam kérdezni, hogy ehetek-e a pizzából ami az asztalon van.
- először is, nem kell bocsánatot kérned, másodszor pedig, ez hülye kérdés. persze, hogy ehetsz. – mosolyogtam. – de ha nem haragszol most visszamennék…
- vágom mi van. ne is lássalak. – nevetett, majd visszamentem Kingához.
- nem mész el fürdeni? – kérdeztem. Elég érdekesen jöhetett le, mivel alig 5 perccel ezelőtt egymásnak esve feküdtünk az ágyon.
- de. elmegyek. – láttam, hogy kicsit meglepődött. Igazából én sem értettem miért mondtam. Felállt az ágyról, majd lehúzta magáról a fekete pólót.
- tudod, hogy nem bírom, ha előttem vetkőzöl. – haraptam a számba. ő csak a szemöldökét húzta fel egyszer, majd szembefordult velem, és lassan kigombolta a nadrágját.
- ne csináld ezt velem. – nyeltem egy nagyot, de ő csak felnevetett. – gyere vissza. – álltam fel az ágyról. ő viszont visszatolt, hátradöntött, majd a combomra ült.
- olyan buta vagy. –harapott óvatosan a fülemre.
- nem hiszem. – mondtam majd átfordítottam.
- várj. – nyomta a kezét a mellkasomra, de nem bírtam leállni. Lehúztam a nadrágját, és belemarkoltam a combjába. Miközben csókoltam, egyik kezem a mellén volt, a másik pedig a combjáról tartott a bugyija felé. – Krisz… - szólt volna, de számat újból az övének nyomtam. Kinga még egyszer szólt, mikor végre leálltam, és lemásztam róla. Megigazította a melltartóját, majd az egyik pólómmal a kezében a fürdőbe ment. Pár perc után vissza is jött.
- ne haragudj, de most nem nagyon szeretnék ennél többet. – mondta és egy puszit nyomott a számra.
- te ne haragudj. Csak annyira beindultam. – sóhajtottam. – már egy hete nem láttalak.
- tudom. Nekem is rossz, hidd el. – ölelt meg. – olyan kis majom vagy.
- nemis. – néztem rá nagy szemekkel. Elnevette magát, majd megpuszilt. Egymás mellett aludtunk el.
Másnap reggel Kinga előtt ébredtem. Óvatosan lehámoztam magamról a kezét és megpróbáltam halkan kikelni az ágyból.
- hmm. Hová mész? – kérdezte csukott szemmel, még szinte aludt.
- csinálok kávét – suttogtam, majd kimentem a konyhába. Tomi egy cetlit hagyott az asztalon, mi szerint, ha nem kelne fel 10 óráig, ébresszem fel. a falióra mutatói negyed 9-et mutattak. Főztem egy kávét, majd bementem Kingához. Leültem mellé az ágyra, figyeltem ahogy alszik, miközben a kávémat iszogattam.
- nekem nem hoztál? – kérdezte továbbra is csukott szemekkel, rekedt hangon.
- de igen, csak ülj fel. – vettem el a szekrényről a másik bögrét. Nehezen, de valahogy ülő pózba helyezkedett és elvette a bögrét a kezemből.
- mit csinálsz ma? – kérdezte két korty között.
- lesz egy fotózásom délután, este retus, de a délelőttöm szabad.
- menjünk vásárolni. – vetette fel az ötletet.
- Kingaaa…
- Bettivel. – mondta.
- ezt most komolyan gondolod? – néztem rá nagy szemekkel
- persze. Szerintem jó ötlet. – ivott bele ismét a kávéba.
- nem hiszem hogy örülne neki… - próbáltam lebeszélni róla. – te se mennél vásárolni két idegennel rögtön miután kiengedtek a kórházból.
- naaa. azért próbáld meg. – folytatta. – az én kedvemért. – hajolt bele az arcomba.
- ha te mondod… - sóhajtottam. Kinga mosolyogva nyomott egy puszit a számra.
- köszönöm. – s kimászott mellőlem. A kezembe nyomta a mobilom, majd elment fürdeni. Keresgélni kezdtem a számok között : Andris, Anita, Anyu, Ati, Barbi, Betti…
Rányomtam a hívás gombra és vártam, hogy felvegye.
- haló? – szólt bele.
- szia Betti. Krisztián vagyok. – mondtam kicsit remegő hangon.
- óó szia. Mondd. – hallottam a hangján, ahogy mosolyog.
- csak azért zavarlak, mert arra gondoltunk a barátnőmmel, hogy elviszünk vásárolni. Egy ilyen „üdv újra itthon” vásárlásra. – rajzoltam idézőjelet az ujjammal, bár nem látta.
- persze, szívesen megyek. Mikor gondoltad?
- hát ma délelőtt… amikor kész vagy, érted megyünk. – mondtam és a hajamba túrtam.
- rendben. olyan másfél óra múlva jó lesz? – kérdezte
- persze. Ott leszünk. Szia.
- oké. Szia. – s kinyomtam a telefont.
Megvártam mire Kinga elkészül, majd én is letusoltam. Felvettem egy alsót és egy pólót, majd átmentem Tomikához.
- Tomika. 10 óra van, kellj fel. – szóltam neki, de ő nem mozdult. - Tamás. ébresztő. – próbáltam hangosabban. Mikor már reménytelennek láttam a helyzetet megdobtam egy plüssel a polcáról. Kinyitotta a szemét és közölte mekkora egy barom vagyok, hogy felmertem ébreszteni. Visszamentem a szobámba és befejeztem az öltözést. Kinga is elkészült. Besétált a szobába és megállt előttem.
- nem lesz túl rózsaszín? – mutatott végig magán.
- nem. ez olyan igazi Kingás. – mosolyogtam. Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. – indulhatunk? – kérdeztem miután elváltunk.
- akartam mondani, hogy nem, de ezután nem kérek mást. – nevetett és felvette az egyik nálam hagyott kabátját. A szekrényemben kapott egy külön polcot, ahová pakolhatott magának pár ruhát az ilyen váratlan estékre. Ez fordítva is így volt. […] kiszálltunk a kocsiból majd becsöngettem Bettihez. Nemsokára ki is nyitotta az ajtót. Kék felső volt rajta egy fekete farmerral. Hosszú szőke tincsei lágyan omlottak vállára. Mosolyogva köszönt mind a kettőnknek és elindultunk. Kingával hamar összebarátkoztak. Semmi sértődés, féltékenység nem volt egyik lányban sem. Ha nem tudnám mi van, simán kinéztem volna belőlük, hogy legalább 5 éve barátnők. ők elmentek ruhákat nézni, én pedig az éttermi rész felé indultam…
|