Miután  végeztem  a  tusolással  elzártam  a  vizet,   megtörülköztem,  magamra  kaptam  a  virágmintás  nyári  ruhám  és  a  tükör  elé  álltam.Miközben  a  nedves  göndör  fürtjeim  fésülgettem  elkezdtem  vizsgálgatni  az  arcom .Túlságosan  is  malibui  lánynak  tűntem  a  barna  bőrömmel,  a   barna  lágyan  göndörödő  mellig  hulló  hajammal  és  a  meghatározhatatlan  színű  szememmel-ami  egyszer  barna  egyszer  zöld  árnyalatot  öltött  fel.Lelki  szemeim  előtt  már  láttam,  hogy  én  leszek  az  új  látnivaló  nem   csak  az  iskolában  hanem  a  városban,  én  leszek  a  sötét  folt  a  makulátlanul  fehér  lepedőn,a  számkivetett,  a  három  lábú  ló.Foglaltam  össze  magamban  a  nem  túl  fényes  jövőm  kissé  talán  túl  teátrálisan.A  további  negatív  gondolatok  elől  menekülve  visszaosontam  a  szobámba  és  inkább  belekezdtem  valami  hasznosba  amivel  polírozhatom  kissé  megkopott  elmém.Így hát az  egyik  túlméretezett  dobozból  elővettem  a  foszló  előlapú  ronggyá  olvasott  Rómeó  és  Júliát  majd  az  ágyra  heveredve  újra  olvasni  kezdtem.

    Már  jó  pár  oldalon  voltam  túl  amikor  meghallottam,  hogy a  velem  szemközti  apró  fürdőszobában  valaki  megnyitja  a  csapot  és  a  víz  folyni  kezd  mint  egy  apró  csobogó  forrás.Tehát  Lia  felkelt!Gondoltam  most  már  zavartalanul  lemehetek  reggelizni  anélkül,  hogy  osonnom  kellene.Így  hát  felálltam   és  a  könyvet  leraktam  az  éjjeliszekrényemre  majd  kilépve  a  folyosóra  lefelé  igyekeztem  a konyhába.

    Az  újságot  lapozgatva  csendben  fogyasztottam  a  reggelimet  ami  müzliből,  mézből  és  tejből  állt  amit  kanálról-kanálra  ízlelgettem.Aztán  egyik  percben  zajokat  hallottam  a  lépcső  irányából  majd  egy   fáradt  női  hang  szólt hozzám.
    -Jó  reggelt  kicsim-köszönt  kedves  hangon.Anya  volt  az  aki  egyből  a  kanárisárga  konyhaszekrényhez  ment  és  bekapcsolta  a  kávégépet.
    -Jó  reggelt  neked  is-mosolyogtam  rá  az  újságból  felnézve.Anyun  a  halványrózsaszín  selyem   tapintású  fürdőköpenye  volt  és  a  fakófehér  hálóinge  aminek  hosszú  ujja  kikandikált  a  köpeny  alól.A  haja  már  nem  volt  kócos  az  alvástól  hanem  rendezett  spirálisan  göndörödő  tincsekben  omlott keskeny  vállára, de  szemei  még  még  mindig   fáradtan  csillogtak  a  konyhapultnak  háttal  támaszkodva  várta,  hogy  a  forró  kávét   a   gép  lefőzze.Majd  miután  kiöntötte  a  maga  adagját  egy  virágos  porceláncsészébe  leült  v elem  szemben  és  óvatosan  kortyolgatni  kezdte  miközben  az  arcom  fürkészte.
    -Bepakoltad  már  a  maradék  holmidat?-kérdezte  néhány  percnyi  szünet  után  kissé  bizonytalanul.De  lehet,  hogy  csak  képzelődtem.
    -Persze  már  mindent  elraktam-válaszoltam  de  szemébe  nem   néztem  bele.Ekkor  apa  lépett  be  a  konyhába  a  húgom   társaságában.Apa  is  anyához  hasonlóan  a  kávéfőző  gépnél  kezdte,  Merliah  pedig  mézesmüzlit  készített  tejjel  pont  mint   én.Aztán  csatlakoztak  hozzánk  mind  a  ketten,  így  én  megmenekültem  a  további  kérdésözön  elől.

    Késő  délután  volt  már  amikor  én  az  erkélyemen  lévő  hintaágyban  töltöttem  a  sziesztámat,  vagyis  aludtam.Aztán  arra  ébredtem,  hogy  valaki  a  nevem  susogja.Lassan  kinyitottam  álmos  szemeimet  és  az  első  amit  megláttam  két  karamella  barna  szempár  amelyet  lágyság,  melegség  és  szeretet  töltött   meg.
    -Szép  estét  Csipkerózsika-suttogták  csábítóan  a  meggyszínű  ajkak.Fáradtan  elmosolyodtam  és  láttam,  hogy  az esti  látogatóm  tökéletes  ajkainak  szegletében  is  egy  mosoly  bujkál.
    -Szép  estét  neked  is-mondtam  de  a  szám  csak  néma  szavakat  formált  így  a  torkomon  hang  nem  jött  ki  de  ő  így  is  megértett,  majd  lassan  felém  hajolt.

    Ki  ez  a  fiú?Mibe  akarja  belerángatni  Kristályt? És  vajon  ő  beleegyezik?