Sziasztok! :)

Az életben van egy kettősség: egyszer fent, egyszer pedig lent. Mindkettőt megtapasztaljuk, hol egyiket jobban, hol másikat. Hol bánjuk, hol pedig csak hagyjuk, hogy magával vigyen a forgatag, s utazunk az események expressz vonatán.

Az elmúlt időszakban tapasztaltam mindkettőt: voltam nagyon boldog, amikor jó dolgok történtek, s volt, hogy zokogva kívántam, bárcsak felébrednék, s rájönnék, hogy ez csak egy rossz álom.

Sokat tapasztaltam, sokat tanultam. A legfontosabb:

Vigyázz nagyon az igaz barátokra! Kevés van belőlük, s éppen ezért kell rájuk fordítani minden figyelmedet, amit megérdemelnek. Nehogy a végén egyedül maradj. Próbáld a legjobbat kihozni magadból, add át magad a barátság érzésének, tégy meg a barátaidért mindent, kérj bocsánatot, s bocsáss meg!

Nem egyszerű elveszíteni valakit. Ahogy a folytonos oda-vissza csatákat játszani se, főleg ha helyette akár boldogok is lehetnétek és örülhetnétek, hogy vagytok egymásnak.

Nem voltam jó barát, s erre a sors veszteséggel hívja fel a figyelmet.

Megérdemeltem. - mondjuk, még ha először nem is tudjuk elfogadni.

Drága Barátom! Ha olvasod ezt, tudd: Nem üres szavak, amiket leírtam, s mindennél jobban szeretlek! Bocsásd meg, hogy nem voltam jó barát...

Sajnálom, hogy kicsit hosszúra nyúlt a bevezető, de talán így értitek meg igazán a kettősséget amit a 2 új részben hoztam. Ezek után azt hiszem nem kell sok magyarázat hozzájuk. Íme:

A bosszú - 38.: VISSZAEMLÉKEZÉS

A bosszú - 39.: Innen az országon túl, csak menjünk el messze.

Olvassátok sok szeretettel! Kérlek benneteket, amen nyiben van véleményetek a történetről, írjátok le mindkettő rész alá! Köszönöm előre is!

Illetve azt is, ha idáig eljutottatok, végigolvastátok mindazt, amit leírtam ebben a posztban, s nem léptetek automatikusan a történetre.

Örülök, hogy ennyi embert ismerhettem meg az oldalon! Köszönöm Nektek, hogy vagytok!

Bogi.