Már egy kiadós perce kezdett el csörögni a telefonom, mikor végre rápillantottam. Jól tudtam, hogy csak az ébresztőm az. Hajnali ötkor meg kinek lenne kedve feltápászkodni az ágyból? Borzasztóan elfogott a zombie-feeling, élőhalottnak éreztem magam. Az pluszba rátett egy lapáttal, hogy az előző napon forgatáson voltam délután háromtól egészen este nyolcig, így tízkor értem haza. Jól tudtam, ugyanaz lesz a napirend csak korábbra áthelyezve. Ha pedig munka van, nincs helye szenvedésnek, úgyhogy erőt vettem magamon és odasétáltam az íróasztalhoz ahol a monitor mellett volt a telóm. Kezembe vettem a kék Nokiát majd lekapcsoltam az ébresztőt. Unottan bámultam magam elé néhány másodpercig, aztán felkapcsoltam az éjjeli lámpát és a szekrényem felé vettem az irányt. Kiválasztottam egy Tyra pólót, nadrágot meg egy Nooka övet, órát. Alapvetően amúgy egy fehér-fekete szerelésről volt szó.
Mire sikerült felöltöznöm addigra pont megszokta a szemem a fényt, így felhúztam a redőnyt. Utána a fürdőbe vándoroltam, ahol fogat mostam és belőttem a séróm. Ez az egész nem tartott tovább 10 percnél. A reggeli nálam általában kimarad, mert képtelen vagyok enni egészen kb. tíz óráig.
Szóval visszatérve az előző témára... Már csak pár dolog volt hátra: elő kellett kerítenem a kamerámat, ami nélkül képtelenség lenne forgatni. Elkészítettem a szendvicseket is, végül egy hátizsákkal a hátamon és a fotóstáskával a kezemben lesétáltam a ház elé. Megelégeltem a hosszas várakozást ezért előszedtem a mobilomat. Bencét hívtam a fodrászt, aki egyben jó haverom.
- Na csáá! Hol vagytok már? - Szóltam bele kissé idegesen a készülékbe, mikor felvette.
- Hello. Hát mindjárt odaérünk. - Válaszolta teljes nyugodtságban.
- Ok, de ha nem lesztek itt 5 percen belül... Külön autóval megyek. - Erre hallottam, hogy picit felnevetett.
- Nyugi, semmi sincs veszve. – Mondta, azután bontotta a vonalat. Egyébként attól nagyon fel tud forrni az agyvizem ha a másik késik. A magam részéről, nos, mindig betartom a megbeszélteket.
Az eltelt időre nem sok figyelmet fordítottam, de ahogy mondta hamarosan megérkezett a várva várt 5 személyes fehér külsejű furgon. Lefékezett a lakás előtt és már nyílt is az ajtaja. Én bepattantam, a táskákat pedig hátratettem a többi cucc közé.
- Na sziasztok! - Köszöntöttem a stábot meg persze a modellt, Bogit. Hello-val válaszoltak. Szerencséje van a srácoknak, hogy szélre ültették a csajt, így mellettem helyezkedett el. Tudják ki itt az alfa hím!
Amúgy viccet félretéve tényleg elég jól néz ki a leányzó: tökéletes alakjához társul a világosbarna haja és a tengerkék szeme. Lélegzetelállítóan gyönyörű.
- Hány órára is van innen Eger? - Kérdeztem. Tibor pont akkor taposott bele a gázba, az autó elindult.
- Ha gyorsan haladunk, akkor kb. 2 - Felelte. Próbáltam leplezni az arcomon megjelenő elégedett vigyort. Bólintottam, majd Bogi felé fordultam.
- Milyen fotózásaid lesznek a közeljövőben? - Érdeklődtem egy laza mosoly kíséretében.
- Jövő héten Glamour címlapfotózás, aztán a Joy-nak is pózolok. Több még nincs, csak néhány távolabbi időpont, amire most nem emlékszek - Figyelmesen végighallgattam. Szóval max. 1-2 hét és az Ő fotóival lesz tele néhány újságárus polca. Hmm...
- Az jó. Várod már, mi? - A boldogság még mindig tisztán kivehető volt az arcomon. 2 Óra egy ilyen dögös csaj mellett... Wow.
- Az nem kifejezés! - Szinte fülig ért a szája. - Na és mond csak mikor döntötted el, hogy ezt a szakmát választod? - Terelte el a szót picit más irányba.
- Hűha, ez csak úgy jött. Kisebb koromban kevésbé érdekelt, de végül még is itt kötöttem ki. Imádok fotózni és kisfilmeket forgatni. - Magyaráztam. Elvétve rápillantottam a ruhájára is. A szerelése egy krémszínű felsőből, szürkés nadrágból és világosbarna cipőből állt.
- Értem. Valójában én sem modellnek készültem, csak a szüleim noszogatására jelentkeztem a Visage ügynökséghez. Soha nem hittem magamról azt, hogy szép vagyok, de mondom, megpróbálom, hadd örüljenek. - Itt tartott egy pici szünetet - Néha másfelé viszi az embert az útja, mint amerre gondolná. - A tekintetét kerestem, de Ő csak monoton nézett előre.
- Pedig csodaszép vagy!
- Hmm... Köszi. Te sem panaszkodhatsz. - Felfelé görbült a szája és rajtam legeltette a szemét.
- Ejha! Forrósodik a levegő itt hátul! Rám pattannak a szikrák, hehh! - Kiáltott fel viccelődve Bence aki Bogi másik oldalán ült. Mind a ketten ránéztünk.
- Van pasim, így kicsi a valószínűsége, hogy kikezdjek Krisztiánnal. - Vágott vissza szúrós tekintettel. Valójában tudtuk, hogy inkább csak vérszívásként mondta ezt a fodrász, nem is gondolhatta komolyan, mégse nevetett senki sem.
- Jól van, csak hülyéskedtem ám, nem kell megölni! - Eme mondatára kicsit mosolyogtam. Ezek után mondjuk nem sok szót váltottunk, de jól telt az út, azt leszámítva, hogy nagyon elálmosodtam. Be kellett ugranunk az egyik boltba energiaitalért, mert úgy éreztem kipurcanok.

Reggel 8 óra
Az autó mellett egy széken ült Bogi. Néztem, ahogy Bence ráigazít a modell hajára forgatás előtt. Tibor készítette elő a sminkkészletet. A ruhákat már Ottó felaggatta a lányra ezért, csak néhány simítás volt hátra. Addig úgy döntöttem beülök a kocsiba. A nyitott ajtón bámultam ki.
- Kitartás Boglárka! - Mondtam neki gúnyosan vigyorogva. Ő bemutatott nekem.
- Könnyű ám onnan beszélni!
- Hamarosan kész lesz a frizurád. - Szólalt meg a háta mögött a fodrász. Bogi ettől eltekintve unott fejet vágott, majd sóhajtott egyet. Aztán a sminkes odament hozzá, most már Ő is „kínozta”. Hosszú percek teltek el, unalmasan. Ahogy néztem a lányt azon agyaltam, milyen kameraállásból kéne forgatni, meg a szokásos. Az egyetlen, ami kizökkentett a gondolatmenetemből az a sikítozás...
-SSSSPPPP!! SSSPP!! - És a kiáltások amik jelzik, hogy kezdődik a napom.
- Így jártál. - Mondta Ottó, aki a vezetőülésbe helyezkedett el. Rápillantottam.
- No problem. Végül is én csináltam ezt magamnak. Rajongók nélkül pedig sehol se lennék. - Kipattantam a furgonból és becsuktam magam mögött az ajtót. Mikor megpillantottam, hogy nem csak egy-két rajongóról van szó, hanem egy egész seregről, megpördültem majd visszaültem az ülésre.
- Ez már probléma... Fogalmam sincs, hogyan fogok innen kijutni. - Csóváltam a fejem.
- Elmegyünk innen. - Felelte, én kiszóltam Bogiéknak, hogy indulunk. A csapat időben beszállt, még mielőtt a rajongók teljesen ellepték volna a járművet.
Körülbelül tíz perc keresgélés után, sikerült találnunk egy másik parkolót, ami eléggé eldugott helyen volt. Ott befejezte Tibi a sminkelést is, én előhalásztam a kamerát és indultunk forgatni.